Ma már néhány másodperc alatt széttépheti a közönség ítélete azokat, akik a nyilvánosság elé állnak. Rákóczi Feri őszintén mesélte el, hogyan próbálja megőrizni a hitét és önmagát ebben hatalmas kommentcunamiban, valamint hogy régen mekkora Beatrice rajongó volt.
Rákóczi Feri neve mára egyet jelent a rádiózással és a szórakoztató műsorok világával, de a sikerhez vezető út cseppet sem volt egyenes. A Hevesi Tamás Podcast friss adásában a műsorvezető kendőzetlen őszinteséggel mesélt arról, hogyan indult, és milyen változásokkal kellett szembenéznie az elmúlt három és fél évtized során.
Rákóczi Ferinek kezdetben még eszébe sem jutott, hogy a mikrofon másik oldalán álljon. Hangtechnikusként képzelte el a jövőjét, de egy váratlan helyzet rádiós műsorvezetővé emelte – egy olyan szerepkörbe, amelyben azóta is otthonosan mozog. A műsorvezető felelevenítette, hogyan vágott neki a nagy kalandnak: vidékről Budapestre költözött, hogy komolyabb lehetőségeket találjon a médiában.
Azóta rengeteget változott a világ – és vele együtt a kommunikáció is.
Régen először 10 ember hallott, látott. Ma valaki megnyer egy tehetségkutatót és egymillió ember látja. Most a közösségi média leple alatt olyan szinten gázolunk bele a másik szívébe, lelkébe. Olyan hangnemben beszélünk emberekről, hogy elképesztő.
– mesélte, majd elárulta, hogy a média brutalitása sokszor fájdalmas példákkal is megtölti mindennapjait. Király Linda elhíresült Himnusz-bakiját említve elmondta, mennyire megviselheti az embert, ahogy a közvélemény kíméletlenül rázúdult valakire.
„Mi is minden nap kapunk ilyet. Isten király vagy az egyik témában, mert tetszik a hallgatónak, aztán egy óra múlva olyat ír, hogy anyukámat sajnálom, mert éppen nem ért egyet azzal, amit mondok.”
Rákóczi Feri gyerekeit is óvja a mindennapokban, így különösen fontosnak tartja a mentális jóllétet és hogy ne vigye haza a rájuk ömlő kritikát.
Ez a lelkemet teszi tönkre, ha ezekbe belemegyek, ha ezekre válaszolok. Vannak gyerekeim, én nem akarok roncsként hazamenni. Én ebbe nem akarok belehalni.
Hevesi Tamás is osztotta véleményét, kiemelve, hogy a negatív visszajelzések kezelését meg kell tanulni: „Még ha igazuk is van, a stílus nem mindegy. Az építő kritika elfogadható” – tette hozzá.
Persze nem csak a kihívásokról esett szó. A beszélgetés során előkerültek fiatalkori emlékek is – például Rákóczi Feri zene iránti kötődése és ízlése.
Régen is nagyon szerettem a magyar muzsikákat. Abban az időben P. Mobil, Beatrice, volt persze babos kendőm is – ma már nem tudnék mind ezzel azonosulni, bocs Feró – de nagyon szeretem a magyar előadókat. Hobót egyszerűen imádtam, a mai napig nagyon szeretem
– idézte fel.
A kilencvenes évek elején óriási élmény volt számára, amikor először készített interjút Hobóval. A találkozás emlékezetesen indult:
„Amikor meglátott, megkérdezte, hogy ki lesz a riporter, és én feleltem neki, hogy már itt is van.”
– mesélte az ismert műsorvezető, aki ma már csak jót nevet ezen a több, mint harminc éves emléken.