Ezen a héten egy olyan asszony történetét mutatjuk be, akinek halála után jó ötven évvel sem derült ki, hogy pontosan milyen bűncselekmény történt a sejtjei felhasználásakor.
Forrás: Wikipedia
Henrietta Lacks életében nem alkotott semmi különlegeset, nem volt sem orvos, sem kutató. Halálával azonban – tudta nélkül – megváltotta az egész tudományos világot: hozzájárult a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztéséhez, segítségével számolták meg, hogy egy emberi sejt 46 kromoszómát tartalmaz, ami később lehetővé tette a genetikai betegségek diagnosztizálását. Miatta tudja ma az orvostársadalom, hogy hogyan hatnak az emberre a szteroidok, kemoterápiás szerek, hormonok és vitaminok, sőt azt is, hogyan okoz a humán papillómavírus 18-féle rákot.
Küzdelmes élet
De hogyan lehetséges mindez? Az orvostudomány robbanásszerű fejlődéséhez valójában egy jóhiszemű sejtfelhasználás és több évtizednyi hazugság kellett. Henrietta 1920 augusztusában született, szegény családba. Anyja halála után a nagyapjához került, aki otthonában nevelte egy másik unokáját is, Day-t, akitől a lánynak 14 évesen egy fia, majd még öt gyermeke született. 1950-ben Henrietta egy csomót érzett a méhénél, vérezni is kezdett, de orvoshoz csak egy évvel később ment. Ekkor már előrehaladott méhnyakrákos volt, otthon azonban nem mondta meg a diagnózist, csak annyit, hogy néha majd vizsgálatokra kell mennie.
Ez is érdekelheti
Ellátta a családját, de végül egyre rosszabbul lett, kórházba került, ahová a férje mindennap bevitte a gyerekeket, ő pedig az ablakhoz vonszolta magát, hogy nézhesse, ahogy játszanak. A rák végül szinte minden szervére átterjedt, 1951 októberében érte a halál.
Egyszeri mintavétel
Orvosa még az első rádiumkezelés előtt vett mintát az asszony egészséges és rákos sejtjeiből Henrietta tudta nélkül. A kémcsövekre a vezeték- és keresztnevének első két betűje, vagyis a HeLa-felirat került. A szövetek George Gey doktorhoz kerültek, aki harminc éve próbált rosszindulatú rákos sejteket előállítani, hogy megtalálja a halálos kór ellenszerét. A nála lévő eleve rákos HeLa-sejtek rendkívül intenzíven szaporodni kezdtek, az orvos pedig a speciális körülmények között életben tartott és szaporodó sejteket elküldte olyan doktoroknak is, akik szintén a rák ellenszerét kutatták.
Az asszony halála nagyjából egybeesett a járványos gyermekbénulás beindulásával, és mivel a lehetséges ellenszerek teszteléséhez szükséges majmokból nyert sejtek ipari mennyiségben túl sokba kerültek volna, a HeLa-sejteket kezdték használni. Hamarosan heti 20 ezer kémcsőnyi HeLát állítottak elő, hogy tesztelhessék rajtuk a szérumokat. Mivel hamar kiderült az is, hogy a HeLa-sejtek más betegségek kutatásában is segítségére lehetnek az orvostudománynak, két vállalkozó létre is hozta az első „sejtgyárat”, ami már ipari mértékben állította elő az emberi biológiai anyagot. Eközben Henrietta családja mit sem tudott az egészről.
Igazságot akar a család
1973-ban Henrietta sejtjei bepiszkolódtak, ezért a kutatók felkeresték a férjét, hogy a gyerekektől DNS-mintát kérve kideríthessék, melyek az eredeti HeLa-sejtek, de a férfi nem értette, miről van szó, csak azt, hogy a felesége valamilyen laborokban életben van, és most az orvosok arra kíváncsiak, hogy a gyerekei nem rákosak-e. Az orvosok nem tudtak a félreértésről, így még ekkor sem kértek engedélyt Henrietta sejteinek kutatási felhasználására.
Története 1976-ban látott napvilágot, amikor a gyerekek is tudomást szereztek arról, hogy mi történt anyjuk sejtjeivel, és mennyit kerestek rajta mások, miközben ők sem a biztosításukat, sem a gyógyszereiket nem tudták kifizetni. Perre mentek, 1990-ben pedig egy másik ügyben kimondta a bíróság, hogy az emberi testen kívüli sejtek nem képezik az ember tulajdonát, így Henrietta hozzátartozóinak esélye is elszállt. Henrietta történetéből 2010-ben könyv, majd film is készült Henrietta Lacks örök élete címmel. Az asszony lányát, Deborát a filmben Oprah Winfrey alakította.
