Eltemették ötéves kislányukat, majd meddők lettek, most mégis egy ikerpár boldog vér szerinti szülei lettek. Attila és Zsuzsa sokunk példaképei lehetnek. Most az ő történetüket meséljük el.
Forrás: Metropol
Tudtam, hogy baj van!
Zsuzsa és Attila egy internetes társkeresőn ismerkedett meg, majd három hónap ismeretség után szembesültek azzal, hogy hamarosan szülők lesznek.
– Megszületett Bogi, aztán mi is éltük az átlagemberek életét. Dolgoztunk, Bogi elkezdte az óvodát, minden ment a maga útján – meséli történetüket Zsuzsa. – Aztán amikor egyik délután elmentem Bogiért az óvodába, láttam, hogy ott ül az asztalnál kicsit fura fejtartással, valami nagyon erőteljes felismerés volt bennem: baj van!– emlékezett vissza Zsuzsa.
A vizsgálatok után az orvosok azt mondták, hogy kicsit több mint egy évet élhet.
– Az MRI-beutalóra rá volt írva: agydaganat. Azt gondoltam, hogy nem, ez nem lehet, majd ki fog derülni, hogy ez csak valami félreértés – emlékszik vissza a szörnyű napra Attila.
– Az öt és fél éves kicsi lányom fejében, az agytörzsben egy 4x4 centis daganatot találtak. Elmondták, hogy nem sokkal több mint egy éve van hátra. Elkezdődött az élet-halál harc – mesél a nehéz időszakról Zsuzsa.
Hogyan mondanám el egy ötéves kislánynak, hogy meg fog halni?
– Hat hétig jártunk sugárterápiára. Minden kezelés alatt ott voltam vele, olvastam a kedvenc meséit, miközben imádkoztam. Végül alulmaradtunk, Bogica 2014. márciusban visszament a jóistenhez – osztja meg Zsuzsa felfoghatatlan veszteségét a Metropollal.
Nem volt értelme többé felkelni
– Miután elment Bogi, az élet maga volt a pokol, csak azt tudtam, hogy utána akarok menni, hiszen mellette van a helyem, vigyáznom kell rá – fakad ki Zsuzsa.
– Nemcsak Bogi elvesztése miatti új életet kellett tanulnom, azzal is szembe kellett néznem, hogy mi lesz a házasságunkkal. Elkezdődött a gyászverseny a férjem és köztem. Haragudtam Attilára, hogyan képzeli, hogy neki is ugyanúgy fájhat, mint nekem?! Amikor összeházasodtunk, komolyan gondoltuk az „igent”, egy válással aláástuk volna a család szentségét, a kislányunknak tett ígéretünket. Hogyan is fordíthatnék hátat annak az embernek, aki által feleséggé és anyává válhattam? – meséli Zsuzsa.
Közös lelki értékeikkel mentették meg a házasságukat.
– Meg lehet tanulni ezt a másik életet, kislányunkkal a mennyországban – osztja meg jelen gondolatait lapunkkal Attila. – Zsuzsival mindig is nagyon hasonlóak voltak ezek az értékek, amelyek három szóban: Isten, haza, család. A másik legfontosabb pedig: szeretet, tisztelet és türelem – folytatja.
Meddő párnak nyilvánították
– Újra szerettünk volna gyereket, de rettenetesen rosszak voltak az eredményeink. Gyakorlatilag kimondták, hogy mi meddő párnak számítunk. Fél év kemény önismeret, lélekterápia után, 43 évesen csodát láttunk a férjemmel, a jóisten munkálkodását, két pici szívecske dobogását – mosolyog Zsuzsa.
Azóta megszületett Boróka és Boldizsár, akiknek természetes, hogy van egy testvérük, aki a mennyországban lakik.
– Az ikreknek az első pillanattól fogva meséltünk, mesélünk Bogikáról. Gyakran kisétálunk a temetőbe, amit elneveztünk „Bogika kertecskéjének”. Jönnek, megsimogatják a kicsi szobrot, adnak rá puszit.
Kislányuk halála után a házaspár létrehozott egy alapítványt a rákos gyerekekért.
– Miután Bogi elment, létrehoztuk a Bátor Kicsi Lélek Alapítványt. Azon dolgozunk, hogy műszereket, felszereléseket adományozunk kórházaknak – zárja gondolatait Zsuzsi, aki szerint sosem szabad feladni.
