Forrás: Knap Zoltán
Horváth Enikő 22 éves. Most Budapesten él, egy OKJ-s edzői tanfolyamot végez és mellette egy spanyol ruházati cégnél dolgozik eladóként.
– Kisgyerekként ritmikus sportgimnasztikáztam, majd tíz évig válogatott szertornász voltam. A gerenda volt a kedvencem. Csapatban kétszer is részt vettem világ- és egyszer Európa bajnokságon. Mellette voltunk világkupán, többször országos- és nemzetközi versenyeken is. Ez a sport alázatra és lemondásra tanított. Többször leestem, de ilyenkor úgy kell csinálni, mintha semmi nem történt volna. Magabiztosan kell viselkedni és mindig mosolyogni. Még a ritmikus sportgimnasztika előtt a nagyszüleim gyakran vittek divatfotózásra, és élveztem a kifutón is végig vonulni. Szertornászként a versenyeken is sokszor fotóztak, a világbajnokságokon pedig több ezer néző és rengeteg televíziós kamera is figyelt. Ehhez is gyorsan hozzá kellett szokni.
Szerettem a kamerát, és remélem, a kamera is engem.
– Négy éve hagytam abba a tornát, és nagyon mélyponton voltam. Fél évre kiköltöztem a nagyszüleimhez Angliába, és egy szoláriumban helyezkedtem el. Azt hiszem, azért kaptam a munkát, mert elég dekoratív voltam, és az utcán is megfordultak utánam. Ez megerősített abban, hogy próbáljam meg a gyerekkori álmom megvalósítani: próbálkozzak a szépségiparban. Most még csak a barátnőmnek és a páromnak árultam el, hogy jelentkeztem a Tündérszépek szépségversenyre. Ők helyeselték a döntésemet. A szüleimnek csak akkor fogom elmondani, ha valami eredményt is elértem. Nagyon bizakodó vagyok, és száztíz százalékon akarok teljesíteni. Ez egy új lehetőség lehet az életemben, és megerősíthet, hogy jó irányban haladok.
Ezt ne hagyja ki!
