A budapesti bérház lakói közül sokan tudják, hogy Sas József kéznyomát látják nap mint nap a lépcsőforduló egyik oszlopán. Nem véletlenül nem festették le az elmúlt 77 évben, hiszen egy olyan történelmi időszakot idéz, amelyet soha nem szabad elfelejtenünk...
Sas József élete utolsó percéig büszke volt zsidó származására, ami már gyermekkorában meghatározta az életét, hiszen szembe kellett néznie az üldöztetéssel.
Ennek szörnyű emlékét máig őrzi egy gyermeki kéznyom Budapest egykori zsidónegyedének bérházában,
írja a Ripost. Sas József az elmúlt 77 évben gyakran visszajárt a Klauzál utca 35. szám alatt álló házhoz. Mindannyiszor elmondott egy imát, köszönetképpen, amiért túlélte a rémálomba illő napot, amikor a nyilasok megrohanták az épületet és elhurcolták a zsidókat, köztük az édesapját, aki Auschwitzban lelte halálát.
„Józsi úgy mesélte, hogy aznap az édesanyja leküldte őt és az öccsét a pincébe, hogy az akkorra már teljesen kifosztott kisbolt raktárában keressenek konzerveket, hiszen csak ők fértek be a rácson.
Miközben ott kutakodtak, Józsi véletlenül belenyúlt egy festékes dobozba... Ekkor törtek be a házba a nyilasok és rontottak rá a lakókra... Sas és a testvére annyira megijedtek, hogy elbújtak a lépcsőforduló oszlopa mögé, amit szorosan öleltek, miközben potyogtak a könnyeik a félelemtől
.
Ekkor maradt ott az a kéznyom, ami ma is mementóként emlékeztet a Európán rémálomszerűen végigsöprő náci uralomra” – nyilatkozta Beregi Péter a Ripostnak.
