Az új esztendő hatodik napja a húsvét utáni második legrégibb keresztény ünnep: a vízkereszt, vagy epifánia ünnepe.
Forrás: UNSPLASH
Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés”, és a szó az Ószövetségben és az Újszövetségben is több esetben feltűnik, amikor isteni megjelenés vagy kinyilvánítás történik. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése, vagy Urunk megjelenése.
Az ünnep Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának három momentumát kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint Jézus első csodáját, a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik, de a napot nevezik háromkirályok ünnepének is a napkeleti bölcsek miatt.
Karácsonyzárás
Ezek közül az idők folyamán keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe, olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra tették át. A vízkereszt egyébként a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak.
Keresztelés, szentelés
A magyar „vízkereszt” elnevezéshez fűződő evangéliumi történet azt meséli el, hogy amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, és ott Keresztelő Szent János megkeresztelte őt. Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.
Krisztus keresztségére emlékeztetve vízkereszt az ünnepi keresztelések napja: a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, a templomban megszentelt vízből pedig a hívek igyekeztek hazavinni valamennyit, ugyanis a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták.
Az ünnep hangsúlya inkább a vízszentelésre esik, kevésbé helyezi előtérbe Jézus megkeresztelkedését, mivel célja a víz tisztítóerejének szimbolizálása.
Sátánűző hatás
A vízkeresztkor megszentelt vizet arra használták, hogy kiűzzék a sátánt és távol tartsák a gonoszt. A megszentelt víz valaha végigkísérte az embert megszületésétől a haláláig: hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára és a halott koporsójára is. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, és ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon.
A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték, ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. A szenteltvízzel vízkereszt napján, január 6-án beszentelték az ólakat, az állatokat, megitatták őket, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, rühesek. A család minden tagja kortyolt az üveg vízből, hogy egész évben megóvja őket a torokfájástól, majd magukra is locsoltak belőle rontás, betegségek, himlő ellen. Húsvét éjszakája mellett hagyományosan a vízkereszt volt a másik ünnep, amikor felnőtteket kereszteltek.
Jeges és mediterrán hagyományok
Az ortodox hagyomány szerint a vízkeresztkor szentelt víz sokáig friss és tiszta marad, gyógyítóereje van. Nyolc napig minden reggel éhgyomorra kell inni a szenteltvízből, hogy a testi és lelki bajokra kifejtse gyógyító hatását. Ortodox hívők körében, különösen Oroszországban népszerű a jeges fürdőzés vízkereszt éjszakáján, amikor hatalmas léket vágnak a befagyott vizekbe, és abban mártóznak meg az egész picinyek és az aggastyánok is.
Egy másik ortodox hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte. Magyarországon is egyre népszerűbb a téli balatoni fürdés, igaz, nem vízkeresztkor, hanem január elsején: a szigligeti Újévi Csobbanáson több százan futnak a jéghideg vízbe. Olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jó boszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban – Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban – süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
A fa leszedése
Az ünnephez kötődő sok hagyomány közül ma már csak az él, hogy ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát. Az meg sajnos egy új, egyáltalán nem követendő szokás, hogy a fenyőfák a lakótelepi házak ablakaiból kirepítve landolnak az utcán...
