Közel 800 apró gyermek vesztette életét egy ír anyaotthonban, holttestük a kihantolásukig egy tömegsírban feküdt. A Tuam Bon Secours csecsemőotthonban elkövetett borzalmakra csak idén januárban derült teljesen fény.
Forrás: AFP
Ötévnyi vizsgálattal tártak fel 36 évnyi szenvedést az írországi Galway megyei Tuam Bon Secours csecsemőotthon múltjából. A kutakodást pár éve Catherine Corless helytörténész kezdte, kevesen hittek neki eleinte, ám az, amire végül bukkant alaposan megedzhette az idegrendszerét, a hatóságok pedig végül 3000 oldalnyi vádiratot állítottak össze.
Az 1900-as években a bigott írországi szabályok tiltották az abortuszt – akár erőszakból, akár házasságon kívül, akár lányanyaként fogant az a gyermek, ki kellett hordani. Az ilyen módon megesett anyák számára állt rendelkezésre a csecsemő- és anyaotthon, ahová annak reményében érkeztek a nők, hogy ha meg is kell szülniük gyermeküket, legalább örökbe adják majd őket. De szép számmal akadtak olyanok is, akik szívesen megtartották volna gyermeküket, vállalva, hogy egyedül is felnevelik.
A valóságban azonban az 1925–61 között működő otthonban egyszerűen elvették a gyermekeiket, ha akarták, ha nem. A kicsikre örökbe adás várt, már, akik életben maradtak egyáltalán, ugyanis az egyház által üzemeltetett otthonban rekordmagas, 40 százalékos volt a halálozás.
Ennek oka pedig a legborzalmasabb a történetben: a kicsik a rossz higiénés körülmények, fertőzések miatt haltak meg, és jórészt azért is, mert „gondozóik” úgy vélték, a bűnben fogant babák maguk is bűnösek, így még testi szükségleteiket sem látták el megfelelően. Ezeket a kicsiket orvos sem igazán látogatta, ha mégis, csak azért tette, hogy gyógyszerkísérleteket végezzen rajtuk.
Édesanyjuk nem szoptathatta, sőt legtöbbször meg sem ölelhette őket, hiszen az egyház szerint azzal, hogy férj nélkül estek teherbe, méltatlanná és alkalmatlanná váltak anyai feladataikra, így nem is dönthettek a kicsik sorsáról.
A túlélő gyermekeket általában törvénytelenül és papírok nélkül az Egyesült Államokban adták örökbe – őket nevezhetjük szerencsésnek. Az otthon kertjének (ami egyes feltételezések szerint maga a szennyvíztartály volt egykor) kihantolásakor pedig 796 csontváz került elő: apró gyermekek csontjai a magzati 35. héttől, két-három éves korig.
Arról pedig, hogy hány csecsemő került a tengerentúlra, senkinek még csak fogalma sincs. kbv