Magyarország agrárminisztere tanyán nőtt fel, ahol beléivódott a mezőgazdaság, a föld, az állatok szeretete. Dr. Nagy István feleségével most is tart kacsákat, tyúkokat, galambászkodik, és van egy gyönyörű magyar vizslája. Élharcosa az állatvédelemnek, fontosnak tartja tudatosítani, hogy ez az egész társadalom ügye.
Forrás: Facebook
Állatokkal körülvéve nőtt fel. Mi volt az első állat, amiért ön volt a felelős?
Szerintem a legtöbb embernek az első állata a kutya. Nekünk volt egy Burkus nevű, nagy fehér komondorunk, az ő bundájába kapaszkodtunk, nagyon jókat lehetett vele játszani. Amikor pedig a tanyáról beköltöztünk a faluba, Újfehértóra, ott pedig volt egy árva bárány, amit saját kézben neveltünk fel, mert az anyja meghalt, amikor született. Cumiból tápláltuk, nagyon kézhez szokott. Volt egy csengője, és átvette a kutya szerepét, mivel állandóan velük volt. Amikor felnőtt lett, azzal szórakozott, hogy amikor a nagy vaskapunk előtt mentek el a járókelők, nekiszaladt fejjel a kapunak, ami jó nagyot döngött. Élvezte, ahogy megijedtek az emberek. Amitől mókás volt ez a birka, és ami miatt még nagyon szerettük: hátrament a kertbe, portyázta a zöldségek közül a kedvenceit. Amikor a cseresznyepaprikát kapta be, és csípte, rohant a vízhez, közben vadul csilingelt a csengője, hatalmasakat nevettünk rajta. Mégis megtanultuk, hogy az állatokat tisztelni kell, az állat nem játék!
Ön szerint mennyire kell különbséget tenni a haszonállat és a házi kedvenc között?
A haszonállatokkal nem lehetett úgy bánni, hogy azokat társállattá tesszük. Ma, a társadalom nagy kihívása, hogy különbséget kell tennünk közöttük. Mert a kettőnek a sorsa nem egyforma. És akkor járunk el helyesen, ha különbséget tudunk tenni. De ettől függetlenül a megfelelő bánásmód a haszonállatoknak is jár. Egyetem előtt fejő tehenészként dolgoztam egy gazdaságban, és volt olyan kollégám, aki hozta a kis karácsonyfát karácsonykor a kedvenc tehenéhez, mindig beszélt neki. Megható volt, így is kialakul egy kötelék, de azért ez mégiscsak más.
Korán megtanulta mi a felelős állattartás. Mennyire tartja fontosnak, hogy már gyermekkorban el kell kezdeni ennek tanítását?
Ez nagyon fontos! Mindenkinek ajánlom, ha más nem, egy papagáj, egy kismadár legyen otthon, a felelős állattartás könnyen kialakul a gyermekben, ha odafigyelünk. A gépesített világ már őrületekre képes, emlékszem rá, volt a Tamagotci játék, ott is, ha a „gazdi” nem nyomta meg minden nap a gombot, az állat elpusztult. A felelősségérzet kialakítása végtelenül fontos. A legkisebb állatnak is enni, inni kell adni, gondoskodnunk kell róla, ezt a mai világban fontos tudatosítani az emberekben. Gyermekkorban, játékos formában is lehet tanítani ezt, mert akkor talán elkerüljük azt, hogy a húsvétra kapott nyuszi alatt másnap már büdös az alom, harmadnap meg szegény a kukában találja magát. Ez nem helyes!
Rengetegen kitöltötték az állatvédelmi konzultációt. Ezek szerint nagyon sokan gondolják úgy, hogy szükség van itthon változásokra. Ön mit lát a legnagyobb, legsürgetőbb problémának?
Több oldala van, ami súlyos. Mindenképpen kezelnünk kell a kóbor állatok kérdéskörét, tovább kell vinni az ivartalanítási programot. A hátrányos helyzetű térségekben komoly gondokat okoznak a kóbor, néhol hamis kutyák, amik a normális életet is alig teszik lehetővé. A törvényi szigorítása mellett végtelenül fontos az, ami most zajlik. Hogy beszélünk róla, hogy felelősséggel tartozunk, hogy hozunk fel példákat a rossz tartási körülményekre, embertelen bánásmódot jelentünk, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy ez helytelen. A társadalmi érdeklődés homlokterébe állítjuk az állatvédelem kérdését. Több helyen is beszélünk róla, hogy felelősséggel tartozunk az állatainkért, ez előbbre viszi az állatvédelmi kérdést. Erről már rég kellett volna beszélnünk, de most érett meg rá a helyzet. Nagyon szeretném megköszönni a civil szervezetek eddigi munkáját, hogy ők önzetlen módon ezt az ügyet fölkarolták, napirenden tartották, sikert értek el vele, hogy a kormány is komolyan foglalkozik vele, komoly pénzeket csoportosít át azért, hogy az állatvédelmi kérdéseket helyén kezelje, és komoly megoldásokat tudjunk találni. Hogy tudjunk menhelyeket fejleszteni például. Ez előremutató. Nagy öröm számomra, hogy a kitöltők száma meghaladta a 250 ezret. Ez azt mutatja nagyon rövid idő alatt, nagyon intenzív érdeklődés mellett, hogy fontos társadalmi kérdéssel kezdtünk el foglalkozni.
A konzultáció végeredménye megjelenik majd a jogszabályokban. Mikor lehet ennek kézzelfogható eredménye?
Az eredmény már a konzultáció alatt is látszott, mert neveljük, figyelmeztetjük egymást, figyelünk egymásra, az esetleges helytelen tartásra, és formálódunk. A törvényt a tavaszi időszakban el is fogjuk fogadni. A nyárba már úgy mehetünk bele, hogy ezek a törvények életbe lépnek, és hatni fognak. Ehhez a pénzforrás is meglesz, nagy volumenű beruházások, intézkedések sorozata fogja kísérni a konzultáció eredményét.
