Nagy Gergelyné Hajnalka 68 napot volt lélegeztetőgépen, de még most, kilenc hónap után is küzd a betegség szövődményeivel. A tatai nővér börtönként él meg minden egyes percet, amit a koronavírus miatt nem szentelhet hivatásának.
Forrás: Zantleitner Ingrid
Hajnalka számos fájdalmas koronavírus-szövődménnyel néz szembe, miután megjárta a poklok poklát, és 105 nap után úgy tűnt, legyőzte a koronavírus-fertőzést.
Még mindig nagyon erősen fáj a hátam, a mellkasom, de nem akarok már több fájdalomcsillapítót, igyekszem anélkül elviselni.
Zsibbad mindkét lábam és a jobb kezem is. A lábfejek még nem mozognak, kell hozzá a lábfejemelő. A kezemen, a körmökön még megvan a feketeség, érzékeny, és nem tudom behajlítani az ujjaimat – sorolta szövődményeit Hajnalka a szeretlekmagyarorszag.hu portálnak.
– A bőröm teljesen levedlett, pörgött le rólam mindenhonnan. Voltak kiütéseim, azok mostanra halványodtak, de még mindig rajtam vannak – folytatta a felsorolást a nővér, akinek jelenleg 50 százalékos a tüdőkapacitása. Jól működő lábak és kéz nélkül, gyenge tüdővel semmi esélye arra, hogy újra betegeken segíthessen.
– Belémköltözött a covid, a panaszok azt mutatják, aktívan bennem van. Nem értem, miért kerültem ebbe a börtönbe – fogalmazott Hajnalka, aki a koronavírusnak egyetlenegy dolgot bocsát meg.
– Cukorbetegként sosem akartam napi 4-5-ször szúrni magam.
miután magamhoz tértem a fertőzés után, kiderült, nincs többé szükségem szúrásra, egyre sem. Hogy miért, arra nincs magyarázat
– mesélte a tatai nővér.