Amy Azzarito történelemkutatásba kezdett legújabb könyvéhez, hogy kiderítse, hétköznapi használati tárgyainknak mi a története. Meglepő eredményekre jutott.
Tudta, hogy azért ülhet kényelmesen a lakásában, mert XIV.Lajos király egyszer elszégyellte magát? Bizony, ilyen izgalmas történetek állnak otthonaik egy-egy használati tárgya mögött. A Metropol összegyűjtötte a legfurcsábbakat.
Ébresztőóra
Angliában, amíg nem mindenki engedhette meg magának, hogy otthon ébresztőórája legyen, a gyári munkások felbéreltek valakit, aki 1 pennyért minden reggel, időben bekopogott az ablakon.
Villa
Egykoron ezt az evőeszközt erkölcstelennek tartották és úgy vélték egy csöppet sem higénikus. Mindez abból eredt, hogy kezdetben a villáknak csak két foga volt, ezért úgy nézett ki, mint a festményeken az ördögök farka vége. Széles körben a reneszánsz idején, Itáliában terjedt el a használatuk, mikor nagyon népszerűek voltak a szirupba áztatott szárított gyümölcsök, amiket lehetetlenség volt kézzel enni.
Fürdőkád
Az ókori görögök a testedzés után hideg vízet zúdítottak magukra, mondván az sokkal egészségesebb, mint meleg vízben ücsörögni. A középkorban, egészen az 1700-as évekig a korabeli orvosok tiltották is a fürdözést, mert úgy vélték, a meleg víz megnyitja a bőr pórusait, aminek következtében könnyebben bejutnak a szervezetbe a betegségek. Angliában a viktoriánus kor hozta el a fürdőkád iránti széleskörű rajongást.
Kanapé
XIV. Lajos királynak köszönhetjük ezt a mára már nélkülözhetetlen bútordarabot. Abban az időszakban a királyok, királynők és az udvartartásuk a bútoraikkal együtt utaztak kastélyról- kastélyra, ezért könnyű hordozhatóságuk volt a legfontosabb szempont. XIV. Lajos azonban egyszer nem tudta magával vinni a berendezést, és mikor látogatói érkeztek, nem tudta őket hellyel kínálni. Emiatt annyira szégyellte magát, hogy hátralevő életében ezt akarta kompenzálni azzal, hogy Versailles-i palotáját telezsúfolta kényelmesebbnél kényelmesebb bútorokkal.
A 18. századi Angliában még érte egy “támadás” a kanapét, mert provokatívnak miősítették, lévén a rajzokon mindig egy nő hevert rajta. Ennek ellenére minden tehetős család vásárolt magának ilyet, de gyakran kivitték a szalonból, ha vendégek érkeztek, és székekre ültették őket az erkölcs jegyében.
