A fekete-fehér fotók kiszínezésével minden borzalom újraéled.
Forrás: Northfoto
Nyugat-Európában a 18. század közepétől kezdtek külön intézményeket kialakítani a „tébolyodottaknak”. Sokáig börtönök, szegényházak, esetleg kórházak elkülönített, zárt celláiban helyezték el őket. Fő feladatnak az elkülönítést, az őrzést, illetve az önfenntartásra képtelenekről való gondoskodást tekintették, s nem a gyógyítást. Ezekben az intézményekben a „gyógyítási” módszerek alig különböztek azoktól az eljárásoktól, amelyekkel a korábbi századokban az ördögöt akarták kiűzni az emberekből – írta a mindennapoktortenete.blog, ahol emlékeztetnek, olyan gyomorforgató módszerekkel akarták a helyes útra téríteni ezeket a betegeket, amiket a legszörnyűbb horrorfilmekben sem látni.
Bevett módszer volt például a beteget egy centrifuga-szerű eszközbe ültetni, ami percenként százhúsz fordulatra volt képes.
A páciens „belső tisztulását” ugyanis hánytatással kívánták elősegíteni. Mivel az orvosok az erkölcstelen és vallástalan életnek tulajdonították az elme megbomlását, eképp is bántak a betegekkel. Rendszeres volt a borzalmas kegyetlenség, kísérletezés, elhanyagolás és megaláztatás. A betegekkel állatként bántak.
Az intézetekben ebben az időszakban készült fekete-fehér fényképeket most az aldershoti 40 éves Colin Webb vette elő és színezte ki digitális technikával.
A fényképek így még borzasztóbbak, még intenzívebben látszik rajta a kezeltek mérhetetlen fájdalma. Webb főként két intézmény, a legendásan kegyetlen Bedlam Asylum és a Salpetriere Elmegyógyintézet fotóit válogatta ki és dolgozta fel, de bekerültek a válogatásába más nyugati elmegyógyintézetekben készült fotók is.
A 19. században még a felvilágosult brit fővárosban sem bántak kesztyűs kézzel a pszichiátriai betegekkel: kezelésük inkább hasonlított a kínzásra mint a mai értelemben vett gyógyításra. A Bedlam pedig a kegyetlenség házaként vonult be a történelembe. Itt csecsemőgyilkosokkal, bűnözőkkel együtt tartották fogva az elmebetegeket és hozzájuk hasonlóan bántak velük. Testüket mindenféle „orvosi” kísérlethez használták, ha pedig elhunytak a „kezelés” közben, holttestüket egy tömegsírba dobták, amit csak néhány éve fedeztek fel.
Mivel az intézmény adományokból tartotta fenn magát, ezek a betegek szinte mind alultápláltak és valódi fizikai betegek lettek egészen addig, míg valamelyik vezető rá nem jött, hogy ezeket a férfiakat és nőket valójában mutogatni is lehetne. Ekkor lett a londoni Bedlam egyféle cirkuszi látványosság: tömegek özönlöttek a kórházhoz, hogy jót szórakozzanak az őrülteken. Volt olyan év, amikor több mint kilencvenezren látogatták e rettentő látványosságokat, vagyis az embereket.