A legtöbben jót mosolygunk, ha szóba kerül a Loch Ness-i szörny, vagy éppen a Yeti, pedig még szakértők, kutatók is vannak szép számmal, akik arra tették fel az életüket, hogy ezeket a misztikus lényeket megtalálják. Könnyen lehet, hogy ezek a szörnyek nem is csak a képzelet szüleményei?
Forrás: Wikipedia
A halál megállapítása után mégis magukhoz térő emberek rémképe már az őseinket is foglalkoztatta, ma pedig már az orvostudomány is bebizonyította, létezik olyan betegség, melynek tünetei hasonlíthatnak a vámpírtulajdonságokra. A kutatókat mindig is érdekelte a vámpírtéma, elég csak Drakuláról vagy Báthory Erzsébetről szóló sok-sok kutatásra gondolni.
Pápua-Új-Guinea völgyeiben és dzsungelében nem egyszer látták a szárnyas hüllőt, ami a pterodaktil nevű dinoszauruszra hasonlít, de azonosítása egyelőre kifogott a tudósokon. Legutóbb egy texasi nő, Paula Natoin állította 2006-ban, hogy látta a hüllő sziluettjét.
Több, mint két évszázada próbálnak a nyomára bukkanni különöző expedíciók szakemberei a Kongói-vízgyűjtő szörnyére, a Mobele-Mbembére, vagyis a folyó áramlását megállító lényre. A bestia hasonlít a Loch Ness-i szörnyre, talán egy hosszúnyakú dinoszaurusz egyetlen fennmaradt példánya lehet. 1981-ben állítólag le is fényképezték a kongói Tele-tóban, de a fotó valódisága a mai napig vita tárgya.
2001 májusában, India fővárosában egy szokatlanul magas majom terrorizálta az embereket: egy terhes nőt lelökött a lépcsőről, két férfit pedig egy erkélyről dobott le, több tucat embert megharapott. Egyesek úgy tartják, a lény egy kísérletből szökött meg, mások szerint egy dühös hindu isten jelent meg a majomember képében. Létezését még a fegyveres erők is komolyan vették, éjszaka járőröztek, fantomképet rajzoltak a lényről, majd a szörny lassanként abbahagyta a támadásokat és eltűnt.
Az El Chupacabra, vagyis a Kecskeszívó úgy fest, mint egy kecske és egy kenguru keveréke, szárnya is van, szeme pedig vörösen izzik. A bestiáról először az 1970-es években tettek bejelentést Puerto Ricóban, de később Mexikóban és más dél- és közép-amerikai országokban is látták a teremtményt. A misztikus lény az állatállományt támadja meg, de soha nem eszi meg zsákmányát, csak a vérét szívja ki. Az 1990-es évekig vadászok indultak a felkeresésére, de akkor hirtelen megszűntek a támadások.
1832-ben, a gyarmati India akkori leghíresebb tudósa, James Prinsep egy nepáli felfedezőútján látta meg a magas szőrös óriási lényt, a Hóembert, Havas embert, vagyis a Yetit. De nem ő volt az egyetlen hivatásos kutató, akit foglalkoztatott a hegyi ember létezése: 1954-ben a British Daily Mail megbízásából indult el az az expedíció, aminek tagjai állítólag egy eldugott buddhista kolostorban találtak egy fejbőrdarabot, ami a Yetihez tartozhatott. 2008-ban egy japán expedíció pedig talált több lábnyomot.
Ez a hüllő általában tényleg hatalmasra, ötméteresre is megnőhet, de állítólag van egy, az Amazonas erdeiben, aminek méretét 9 méteresre becsülik. A bestia hajók felborításával, összezúzásával és a legénység megzabálásával tölti az idejét. Elsőként Teddy Roosevelt, az Egyesült Államok egyik korábbi elnöke akarta befogni, de csak a bőrét vitte haza, amit a Bronx Állatkertben állítottak ki, majd 1907-ben Percy Fawcett brit kalandor dicsekedett azzal, hogy egy még nagyobb példányt látott. El is indult érte a dzsungelbe, de sosem tért haza.