Hajmási Ibolyka lassan 60 éve kiválóan állja a sarat a cipészszakmában, nem hozva szégyent édesapjára, akitől a mesterségét örökölte. Az Izabella utca 41. szám alatti műhelyben immár három évtizede javítja a férfi, női lábbeliket. Nem véletlen szerepel az 1910. óta működő Nietsch-Hajmási Cipészműhely-cégéren a szlogen: "Dobja ki, ha nem tudjuk megjavítani!"
– A drága cipőnek is elkopik a talpa, sarka, és javítani kell, és a drága cipőt még kevésbé szívesen dobjuk ki – kezdi a beszélgetést a Metropol újságírójával Hajmási Ibolyka, akit látogatásunkkor természetesen a munka közben találunk, amint éppen egy márkás tornacipőt varr a 100 éves Singer gépén.
– 1960-ban mentem tanulónak, 3 év múlva végeztem, és azóta ezt csinálom, Cipőfelsőrész-készítőként kezdtem, a Favorit Szövetkezetben voltam tanuló, és ott is dolgoztam 5 évig, majd 10 évet a Magyar Optikai Művek bőr osztályán.
Apáról leányra
Miközben Ibolykának folyamatosan jár a keze, azt is elmeséli, hogy valamikor szülőről gyerekre szállt a szakma.
– Az édesapám cipész volt, és én vittem tovább a stafétát, nem számított, hogy lány vagyok. A férjem édesapja is cipész volt, ő is az lett. Ez természetes volt akkoriban – meséli a cipészmester-nő, aki férje halála után sem zárta be a műhelyt, és még most, majd 80 évesen is dolgozik.
A márka még megvan, a minőség kopik
– Itt mindent megcsinálunk, a cipőkön kívül táskáktól kabát zipzáron át az övig. Sajnos, ma már a nagy márkák sem igazán időtállóak. Az áruk az megvan, meg a nevük is, de a minőség már nagyon megkopott. Ezzel együtt, amit lehet, azt megmentjük, és még használhatóvá tesszük. Azt szoktuk mondani: amit mi nem tudunk megjavítani, azt már tényleg ki lehet dobni.
100 éves varrógép
Hajmási Ibolyka egy 100 éves, lábbal hajtós Singerrel dolgozik.
– Harminc éve felújítottunk, és azóta még üzemel. Tökéletes, mindent tud, és ráadásul még szép is. Kimondottan cipőjavításra készült, olyan a szerkezete, hogy egy mozdulattal irányt tud váltani a tű, hogy előre vagy hátrafelé varrjon.
Tüzérségi csizma 1919-ből
– 1919-es háborút megjárt tüzérségi csizmát is javítottunk. Egy bolhapiacon talált rá valaki, és behozta hozzánk. Na, az még nekünk is szenzáció volt! Megjegyzem, ezen a 100 éves darabon még mindig kifogástalan állapotban találtuk a bőrt!
Nem mind bőr, ami drága
– Egy hölgynek javítottam a cipőjét, amelyik felülről gyönyörű bőrnek nézett ki, de mikor kibontottam, láttam, hogy belül műanyag. A bőrnek a barka részét ugyanis jól tudják hamisítani, a másikat, a húsoldalt, azt nem lehet. Mindenesetre megjavítottam a szeretett cipőt, de a tulajdonosnak nem volt szívem elárulni, hogy az Olaszországban méregdrágán vett cipője alapvetően mű. Nem akartam elkeseríteni, úgyhogy ezt – idáig – megtartottam magamnak.
