Tíz év kellett hozzá, hogy Nurjahan Boulden rájöjjön, hogyan képes meggyógyítani a lelkét is, miután begyógyultak a testi sebek.
Forrás: Northfoto
Mindössze 21 éves volt, amikor egy torontói bár tetőteraszán bulizott Nurjahan Boulden. Az este azonban tragikus véget ért: egy gépfegyveres őrült lőtt a tömegbe. A fiatal lány a lábán sérült meg, többen pedig meg is haltak. Egyikük épp Nurjahan mellett feküdt élettelenül bő fél órán keresztül, míg a mentők megérkeztek.
Ahogy mondani szokás, Nurjahan az anyatejjel szívta magába a hastánc szeretetét, szinte előbb tanult meg táncolni, mint járni, ám a támadás traumatikus élménye után tíz évig képtelen volt táncolni. Élete legszebb időszakát élhette volna: elvégezte az egyetemet, férjhez ment, megszületett három gyermeke, mégsem volt képes igazán örülni, ugyanis a trauma után soha, sehol nem érezte magát biztonságban.
Nem érezte magát egésznek, gyakran gyötörte depresszió.
Tíz évvel a lövöldözés után rátalált egy másik túlélőre, aki úgy dolgozta fel a traumát, hogy minden érzéséről őszintén beszélt, még ha érzéseivel kapcsolatos kifejezései sokszor voltak nyersek és drámaiak is. Ő beszélte rá az anyukát, hogy beszéljen ő is, és amikor Nurjahan először állt ki egy sorstársakból álló közösség elé, már tudta, hogy ez az ő útja.
Azóta ahol csak lehet, beszél a félelmeiről, fájdalmáról ezzel segítve másokat is, hogy képesek legyenek feldolgozni az őket ért traumákat. És még egy fontos dolog: hiába fáj még most is néha a meglőtt lába, visszatért a hastánchoz is, ami testileg és lelkileg is felszabadította.