Juno római istennőről, a szülés és a házasság istenéről, Jupiter feleségéről kapta a nevét az év hatodik hónapja. A június azonban őseinknél, a népi kalendáriumban elsősorban Szent Iván havaként volt ismert.
Forrás: Shutterstock
A hónapnak nevet adó Szent Iván napjának előestéje, a június 23-áról 24-ére virradó éjszaka a Szent Iván-éj, amely több országban hivatalos ünnep.
Szokás június 24-én ünnepelni a legrövidebb éjszakát, ám az igazi nyári napforduló június 20-áról 21-ére következik be. A nyári napforduló idején kezdődik a csillagászati nyár, ebben az időben jár a Nap az égbolton megtett útjának legmagasabb pontján, ilyenkor a leghosszabb a nappal, és a legrövidebb az éjszaka.
Iván és János
Szent Iván napja a pogány és a keresztény kultúrkörben is fontos ünnep, bár a keresztény hagyomány június 24-én Keresztelő Szent Jánosra, Jézus megkeresztelőjére emlékszik.
A Keresztelőre, aki a fényben született, és ezzel a fénnyel kereszteli meg azt, aki majd győzedelmeskedik a halálon. Ezzel az eseménnyel a keresztény szimbolikába is bekerült a fény és a sötétség küzdelme, ellentéte, ezért lehet egyszerre a nyári napfordulónak is az ünnepe.
Viszont ha a Keresztelő neve (Szent) János, akkor miért kapcsolják az ünnepet (Szent) Ivánhoz? A megfejtés a régmúltban gyökerezik: az Iván név a régi magyar Jovános (a latin Johannusból), Ivános alakjából származik, illetve a János névnek a szláv (horvát) formájából. Az Iván név szerb megfelelője a Jovan, női párja pedig a Jována/Ivána.
Eredetileg héber–görög– latin–orosz–magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes. Ezzel már megmagyarázható, hogy a Szent János havának Szent János éjszakája nem más, mint Iván napja júniusban, 24-én.
Díszítés ágakkal
Mivel a június a nyár első hónapja, amikor a természetben már minden újjáéledt, kizöldült, őseink az ünnep előestéjén zöld növényekkel díszítették a szobákat, a bejárati ajtóra is ágakat akasztottak, hogy elűzzék a boszorkányokat. Vannak vidékek, ahol ma is (újra felelevenített) szokás nyírfát állítani a bejárati ajtó két oldalára. A szobák padlójára friss faleveleket szórtak, amelyek szinte szőnyegként borították a helyiséget, az ablakokra és ajtókra mezei virágokból kötött koszorúkat akasztottak.
Krónikák szerint nem csak az emberi lakóteret díszítették fel, nem feledkeztek meg az állatokról sem: az istállókat, csűröket ugyanúgy kicicomázták, sőt a tehenek szarvára is jutott a virágkoszorúból. A tehenek feldíszítése nemcsak az ünnepet jelezte, hanem hitük szerint az állatállomány gyarapodását is segítette. A díszként szolgált ágakat és leveleket Szentmihálykor (szeptember 29-én) az állatokkal etették meg. A tehenek szarvát díszítő koszorúkat is félretették, ezt a frissen ellett teheneknek adták.
Sajtkészítés jelentése
Az állatok feldíszítése minden bizonnyal a régi, nyár eleji pásztorünnepek hagyományának folytatása volt. Ezeken az ünnepeken fontos szerepük volt a tejből készült ételeknek, tejtermékeknek, amelyek a szentiváni étkezésnek is jelentős részét alkották. Minden házban készítettek sajtot az ünnepre. Ha az eladósorban lévő lány készítette a sajtot, a férfiak az ő háziasszonyi felkészültségét is vizsgáztathatták, a sajtkóstolásnál pedig azt is megtudták, fukar-e vagy sem, szívesen kínálta-e a „terméket”, vagy spórolt vele.
Szerelmi bűbáj
A Szent Iván-éj a szerelmi varázslások ideje is volt. Legendák szerint a férjhez menni kívánó lányok pucéran meghemperegtek a fiús házak rozsföldjén, hogy a harmat a bőrükre tapadjon. Úgy vélték, hogy ettől a fiú szíve szerelemre lobban irántuk. Mások harmatcseppeket gyűjtöttek kendőjükbe, ezzel törölték le arcukat, mert szépítő hatást tulajdonítottak az ilyen nedves kendőnek. A Szent Iván-éji harmat egyébként is mindenféle bőrbetegséget gyógyított, ha az illető meztelenül meghempergett a mezőn. Az efféle előkészületek után több módja is volt annak, hogy álmukban megláthassák a jövendőbelijüket: a párna alá négylevelű lóherét, hét különböző virágból kötött csokrot, rézpénzt, zsoltároskönyvet tettek, vagy pedig a zoknit kifordítva húzták a bal lábukra. A szauna-kultúrájukról ismert népeknél az is megláthatta jövendőbelijét, aki éjfélkor háromszor megkerülte a szaunát, majd bekukucskált az ablakán.
William Shakespeare Szentivánéji álom című műve a legismertebb irodalmi alkotás a csodákkal teli éjszakáról.
Almát a tűzbe!
Szent Iván éjjelén sok helyen dobáltak gyümölcsöt a tűzbe azért, hogy a korán elhunyt gyermekek védelmezőjüktől, Keresztelő Szent Jánostól gyümölcsöt kaphassanak a mennyben. Baranya megyében a sírokra tettek sült almát, míg Csongrád megyében úgy hitték, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.
