Felfoghatatlan veszteségnek tartják a tarpaiak szeretett orvosuk és családjának elvesztését. A Metropolnak nyilatkozók elmondták: sokan családtagként tekintettek „a dokira”, akinek nagyobbik, hétéves fia is apja nyomdokaiba szeretett volna lépni.
Forrás: Metropol
Mécsesek és virágok borítják a Tarpai Egészségház előtti teret. A feketébe öltözött gyászolók döbbent csendben emlékeznek a négytagú családra, akik a hét elején budapesti lakásukban, a VI. kerületi Jókai utcában haltak meg szén-monoxid mérgezésben. Az édesapa, Q. M. a tragédia napjáig Tarpán is dolgozott háziorvosként és belgyógyászként. A család három éve költözött fel Budapestre a gyerekek iskoláztatása miatt, de a Q. M. továbbra sem hagyta cserben a falut, és rendületlenül ingázott a főváros és a 300 kilométerre levő település között.
Sokan családtagként gyászolják az orvosukat
Kedden este nyolckor a Tarpai Egészségháznál több százan gyűltek össze. A falura mély gyász borult, az egész települést megrázták a történtek. Döbbent csendben, többen könnyek között búcsúztak a falu szeretett orvosától.
Felfoghatatlan ami történt. Ő több volt, mint egy átlagos háziorvos. Ő volt a „mi dokink”. Úgy viszonyult a páciensekhez, mintha családtag lett volna
– mondta a Metropolnak az egyik gyászoló.
„Egy jó barátot veszítettünk el”
Mindenki számos kedves emléket őriz a település háziorvosáról, aki még éjjel is első szóra felöltözött, és indult segíteni.
– Mindig lehetett rá számítani. Volt hogy éjfél körül hívtam fel, mert nagyon rosszul voltam, ő pedig nem csak, hogy felvette a telefont, de azonnal elindult hozzám, hogy segítsen – mondta zokogva az egyik helyi hölgy. – Óriási veszteség ez mindnyájunknak. Nem csak a háziorvosunkat, hanem egy jó embert, egy jó barátot is elvesztettünk.
A nagyobbik fiú orvos szeretett volna lenni
A család nem tudott elszakadni a községtől azután sem, hogy Budapestre költöztek. Nem csak az édesapa, hanem a mama és a gyerekek is gyakran látogattak vissza a határ menti településre.
Az elköltözésük után is visszajártak. Nyaranta hosszú időket töltött itt a család. Ha jól tudom, ezen a hétvégén is jöttek volna. A két fiú is imádott itt lenni, gyönyörű és okos gyerekek voltak, akik tele voltak tervekkel. Úgy tudom, a nagyobbik orvos akart lenni, akárcsak csak az édesapja
– mondta a lapnak az egyik neve elhallgatását kérő idős asszony.
Bár még tart a vizsgálat, hogy pontosan mi is okozhatta a tragédiát, nem zárható ki, hogy a kazán szivárgott a lakásban. A nagy meleg miatt valószínűleg minden nyílászárót bezártak a lakásban, hogy a klímaberendezés jól hűtsön, így a meghibásodott kazánból kiszökő gáz nem tudott kijutni a lakásból.
Nyáron a „hődugó” is gyilkolhat
Annak ellenére, hogy a legtöbb szén-monoxid-riasztást a fűtési szezonban kapják a katasztrófavédők, évről évre növekszik a nyári esetek száma is. A nagy hőségben ugyanis megemelkedhet a lakásban a veszélyes, színtelen-szagtalan gáz szintje. Ez akkor fordul elő, ha a kémény belső hőmérséklete alacsonyabb, mint a külső, a beszorult hideg levegő pedig nem engedi kiáramolni az égésterméket. Ilyenkor úgynevezett hődugó alakul ki, és az égéstermék visszaáramlik a vízmelegítőbe, ahol másodpercek alatt mérgező szén-monoxid fejlődhet. Ezért fontos még nyáron is szén-monoxid-riasztót működtetni ott, ahol nyílt égésterű vízmelegítővel melegítik a vizet.
Pár ezer forinton múlhat az életünk
Már 5-6 ezer forintért kapunk olyan a hatóság által ellenőrzött szén-monoxid érzékelőt, amely bizonyos értéknél sípoló hanggal riasztja a lakásban lévőket. Ezen kívül fontos, hogy a fűtőeszközöket, vízmelegítőket évente legalább egyszer szakemberrel ellenőriztessük, illetve berendezések számára biztosítsuk a levegő-utánpótlást. Nem elég kinyitni az ajtót vagy az ablakot, egy résszellőzőt is be kell szereltetni az ablakba.
