A halottasházban láthatta utoljára hétéves korában elhunyt kisfiát a tököli börtönben ülő Farkas Kálmán. A férfi bánja, hogy nem lehetett gyermekével, amikor őt a család kivitte a strandra, hiszen könnyen lehet, hogy ha ő vigyáz rá, Kálmánka még ma is él.
Senkit nem hibáztat a tragédia miatt, és hálás az égieknek és a börtön vezetőségének, hogy végső búcsút vehetett a kisfiától az a karcagi Farkas Kálmán, akinek gyermeke néhány hete belefulladt a karcagi strand gyógymedencéjébe. Tekintettel arra, hogy a férfi jelenleg is a tököli bv-intézetben tartózkodik, nem állt módunkban beszélni vele, így szavait édesanyja, Eszter tolmácsoládában idézhetjük.
A fiamat a temetés előtti napon Tökölről Karcagra szállították,
hogy a halottasházban elbúcsúzhasson Kálmánkától. Mi nem is tudtunk róla, hogy idehozzák, pedig odameentünk volna, hogy támogassuk a fájdalmában. A gyászunk nem enyhül, talán nem is fog soha – mondta a Borsnak Eszter, az elhunyt kisfiú nagymamája.
– Kálmánban van némi hiányérzet, hogy magán a temetésen nem vehetett részt, de amikor telefonon beszéltünk, azt mondta, hogy a kérelmét legalább részben támogatta a börtönparancsnoka. A fiam azt mondta, ennyi kedvezményyt kapott, ezt kell elfogadnia. A rácsok mögött pedig lesz ideje Kálmánkáért imádkozni! – tette hozzá az asszony.
A kisfiút roma szokások szerint, fehér koporsóban helyezték végső nyugalomba.