Az elmúlt tíz esztendő a magyarok felívelő időszaka volt - jelentette ki Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol beszédet mondott az állami ünnepen rendezett megemlékezésen pénteken.
A Csallóköz központjának számító városban tartott ünnepségen több százan vettek részt, köztük a felvidéki magyar politikai és civil érdekképviselet vezetői.
Dömötör Csaba az államalapító király által ránk hagyott örökségről, a nemzeti szuverenitás és az összetartozás fontosságáról, az elmúlt években elért eredményekről és a jövő hordozta kihívásokról beszélt.
Kiemelte: az elmúlt tíz esztendő a magyarok felívelő időszaka volt, s bár a tennivalók mindig magasabbra tornyosulnak, mint az eredmények, számos dolog van, amire büszkék lehetnek a magyarok. Például arra, hogy helyreállították a munka becsületét, a gazdaság erősebb lábakon áll és ennek köszönhetően a családokat és a külhoni nemzettársakat is erőteljesebben lehet támogatni.
Szent István örökségét említve hangsúlyozta: az nem értelmezhető az összetartozás érzése és az összefogás parancsa nélkül, s a magyar kormány ezért támogatja sokféle módon a külhoni magyar közösségeket.
Dömötör Csaba kiemelte: vannak, akik gyengítenék a magyar és magyar közti kötelékeket és olyanok is, akik kivennék a legfontosabb döntéseket a nemzeti kormányok kezéből. A magyarok közös történelme sok példáját mutatja annak, amikor ilyen ártó erők egy év alatt is képesek voltak lerombolni azt, amit a magyarok évtizedek, évszázadok alatt felépítettek.
"Ezt ne hagyjuk sem idén, sem jövőre" - hangsúlyozta a politikus, rámutatva: nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a számunkra fontos dolgokat természetesnek vesszük, azokért ugyanis nap mint nap meg kell küzdeni. Kiemelte: mint ezer éve, most is a veszélyek korát éljük, s akkor lehet erősebben kikerülni az embert és nemzetet próbáló időkből, ha a legfontosabb döntéseket magunk hozzuk.
"Nekünk most újra találkozónk van saját felelősségünkkel"
- hangsúlyozta Dömötör Csaba, rámutatva: felelőséggel tartozunk azért, hogy ezer év múlva is el lehessen mondani: egy vérből valók vagyunk.
