Kiss Béla a hazai bûnügyi történet első sorozatgyilkosa. Neve 1917-ben bejárta a világot, ám rémtettei annyira szörnyűek, hogy még ma is feltűnnek külföldi krimikben, rendôrségi cikkekben, filmekben. Kisst soha nem ítélték el, élete pedig éppoly regényes, mint eltûnése.
Kiss, a halk szavú, előzékeny bádogosmester házassági ajánlatokkal szédített nőket, majd amikor azok beleszerettek, minden pénzüktől megfosztotta őket. Összesen 174 átvert áldozata lehetett. Mindannyian epekedtek a mesteremberért, aki aztán változó összegű pénzt, többnyire 300-3000 koronát csalt ki tőlük. De szegénysorba kerülő hölgy ismerősei jártak még jobban: 24 asszonyt el is csábított, majd végzett velük.
Az édes Kiss úr
Leveleit akkurátusan albumba rendezte, 1903-ban írta az elsőt, az utolsót 1912-ben. Ezekből tudta a rendőrség azonosítani az átvert nőket. Kiss a Hoffmann álnevet használta, így ismerkedett. Többen is drága Babámnak, Édes Kiss úrnak szólították. Egyikük, Róza, érzelmes levélben hiányolta a sorozatgyilkost. A találkozást túlélte, szerencséjét annak köszönheti, hogy Kiss túl szegénynek találta ahhoz, hogy időt szánjon rá és végezzen vele.
„Kedves Béla! Szerencsésen hazaérkeztem. Csak nagyon üres minden, ha kimegyek az utcára, vagy akárhová megyek, nem látom önt, drága Babám. Úgy fáj a szívem, hogy olyan messze vagyunk egymástól. De talán már nem tart sokáig. Róza.”
Vonzották a szakácsnők
Kiss a cinkotai HÉV-állomás közelében, egy mai közért helyén lakott, műhelye az udvaron állt. Szomszédai megbízható mesterként jellemezték, akinek viszont nehéz volt megbízást adni, mert ritkán nyitott ajtót, és kuncsaftjait még a kertbe sem engedte be. 1917-ben derült ki, hogy miért. Ekkor kereste fel főbérlője a díjjal elmaradó Kiss üres lakását. Az udvaron álló hordókról úgy gondolta, benzin vagy petróleum lehet benne, amit el lehet adni, ezért felnyitotta azokat. Borzalmas szag csapott fel mind a hét, ólommal lezárt tartályból. A kiérkező rendőrök mindegyikben egy-egy női áldozatot találtak. Közülük volt, akit már tíz éve eltűntként kerestek. Kiss különös vonzalmat érezhetett a szakácsnők iránt, mert áldozatai többsége ezt a szakmát űzte, vagy ilyen iskolát végzett. Az áldozatok mindannyian Kiss házában jártak, volt, akit a villamoson ismert meg, másokat levélben szédített el. Álmukban fojtotta meg őket. A nyomozók még újabb 14 gyilkosságot írtak a számlájára, bár bizonyítani ezt már nem tudták Kiss eltűnése miatt.
Párttitkár és hasba lőtt légiós
Kissről a szomszédja úgy tudta, hogy 1911-ben bevonult katonának önkéntesként. Annyi biztos, bárhol is volt a következő években, adott fel még házassági hirdetéseket. 1915-ben a Monarchia katonájaként szerb hadifogságba került. Az utolsó hír az volt róla, hogy még abban az évben tífuszban meghalt. A pesti rendőrök azonban ezt nem hitték el, mert egyik katonatársa bejelentette, hogy Kiss életben van, és álnevet vett fel. Így tehát tovább nyomoztak.
- A Kis Újság már 1916-ban írt egy különös, Kiss módszereihez nagyon hasonlító győri esetről.
- 1917-ben Reichenbergben látták, 1919 tavaszán pedig a pesti Margit-hídon futott össze vele egyik áldozata.
- 1920-ban egy Afrikában szolgáló idegenlégiós állította, hogy Kiss őrmesterként a felettese volt.
- Még ugyanabban az évben Moszkvából érkezett egy üzenet: Kiss a Szovjetunióban van, és párttitkár.
- 1924-ben ismét a francia idegenlégióban látták. Volt, aki úgy tudta, 1929-ben Afrikában haslövést kapott, halálos ágyán pedig bevallotta bűneit.
- 1933-ban már Amerikából érkezett hír róla: 17 évi bujkálás után kézre került a bádoghordós szörnyeteg – írta róla a Friss Újság. Végül mégsem került elő.
- 1939-es az utolsó hír róla, ekkor újból kiadták a korábbi körözést ellene.
