A Ripost7 munkatársa felhívta azt a telefonszámot, amin eltartási szerződést hirdetnek idős egyedülállóknak. Mint a lap elsőként beszámolt róla, Óbudán gyanús körülmények között hunytak el idősek, akikkel korábban eltartási szerződést kötöttek vagy lakottan megvették a lakásukat. A rendőrség is vizsgálódik.
Forrás: Ripost
Óriási lavinát indított el egy óbudai társasház liftjébe kikerült plakát, amely arra figyelmeztet, hogy a környéken már többen elhunytak, miután eltartási szerződést kötöttek vagy lakottan eladták a lakásukat. Az esetről a Ripost7 számolt be először. A plakátot kiragasztó Tilly László, az 5. Számú Óbudai Lakásszövetkezet elnöke a lapnak elmondta, hogy ő több ilyen esetről is tud az elmúlt évekből, ezért tartotta kötelességének, hogy figyelmeztesse a lakókat.
Óbudán ugyanakkor olyan szórólapokkal is találkozni, amelyeket más társasházak postaládáiba dobtak be, és eltartási szerződést ajánlanak idős embereknek. A Ripost7 munkatársa fiktív történettel hívta fel a megadott telefonszámot. Egy férfi jelentkezett, akinek munkatársunk elmondta: egy Kerék utcai ismerősétől kapta a telefonszámot, mert hamarosan külföldre költözik, és aggódik a szomszéd néni miatt, akinek eddig ő segített.
Szeretnék tájékozódni a lehetőségekről
– mondta a lap munkatársa. A férfi először az iránt érdeklődött, hogy a néni a saját tulajdonú ingatlanában lakik-e.
– Nekem nincs lakhatási problémám, nem akarok odaköltözni. A néni nyugodtan lakjon a lakásában, ameddig él. Ilyen megoldásban gondolkodom én – igyekezett mindjárt megnyugtatni. – Többféle konstrukció van, kaphat egy összeget, és mint haszonélvező marad a lakásban, de havi életjáradékot is kaphat.
Az összegről azt mondta: megegyezés kérdése, attól függ, milyen idős a hölgy és milyen az ingatlan. Azt mondta neki az újságíró, hogy körülbelül 30 millió forintot ér a lakás, és a néni 87 éves. Erre felajánlotta, hogy adott esetben ápolót is tudnak biztosítani.
– Legyengülnek, betegek lesznek, és akkor szükség lesz rá – mondta tapasztaltan, majd személyes találkozóra hívta a lap munkatársát.
Pár nap múlva a találkozón rögtön a lényegre tért.
– Akkor elmondom, mire vagyunk képesek, mert a barátnőmmel szeretnénk ezt a projektet megvalósítani, és hátha megfelel – mondta.
Nem nekem, hanem a néninek kell, hogy megfeleljen
– hűtötte le a Ripost7 munkatársa.
– De ön ismeri a hölgyet, és lehet, hogy tud hatással lenni rá. Az egyösszegű helyett inkább havi fix összeget tudnánk fizetni. Ami egyösszegű, az a közvetítői jutalék, önnek – kecsegtetett. – Egy kis pénz mindenkinek jól jön – tette hozzá, majd a tiltakozás ellenére tovább erősködött: – Azt gondolom, hogy ez jár. Fogadja el! A hölgy maradhat a lakásában, lakásproblémánk nincs, de azért szeretnénk ingatlant, ilyen módon. Nem fogjuk őt zavarni egyáltalán.
Arra a kérdésre, milyen havi életjáradékot tudna biztosítani a 30 milliós ingatlanért, azt válaszolta:
– 100 ezer forintot tudnánk adni, közjegyzői szerződéssel. Ez úgy néz ki, hogy kötünk egy szerződést, a néni átruházza a lakását, és ő cserébe kap havi 100 ezer forintot, erről írunk közjegyzői papírt.
Megnyugtatásként hozzátette: a közjegyzői papír erősebb, mint az ügyvédi szerződés. Aztán viszszatért a jutalék kérdésére:
Mivel az érdekeinket képviseli, ne tegye ingyen. Ismeretlenként eltartási szerződést kötni sokkal nehezebb, mint ha egy ismerős győzi meg az idős hölgyet arról, hogy ez számára milyen nagyszerű lesz.
– Az én lakásom, ahol most lakom, ugyanígy lett. De nem ipari jelleggel csináljuk mi ezt, nekem ez bejött, gondoltam, megpróbálunk még egyet. Nem ez lesz az első, de nem is a sokadik – válaszolta diplomatikusan, amikor arról kérdezte az újságíró, mekkora gyakorlata van az ilyesmiben.
Azzal váltunk el, hogy beszélünk a hölggyel, és gondolkodunk rajta. Később még egyszer felhívtuk, megkérdeztük, mekkora közvetítői díjra gondolt. Azt válaszolta, félmillió forintra, amit Revoluton keresztül utalna, mert, mint mondta, arra nem lát rá a NAV.