Harmincnégy évesen kettétörték az életét, elvesztett mindent, ami fontos volt számára és a felelősök közül azóta sem kért még csak bocsánatot sem senki. A 2006-os Erzsébet téri brutalitásoknak – néhány szolgálatot teljesítő rendőr és több száz ártatlan civilhez hasonlóan - Nagy László is áldozatul esett: fél szeme világát adta ártatlanul az igazságért.
Nagy László ma is viseli és elszenvedi annak következményeit, hogy 2006. október 23-án ott volt – „rosszkor, rossz helyen” - az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén. Azért, amit tettek vele soha, semmivel nem lehet kárpótolni, ő mégse bánja, hogy elment. Azt mondja: most is ezt tenné, annak ellenére, hogy néhány áldozat, a mai napig nem szólal meg, ha erről kérdezik.
- Ők félnek, de én soha nem fogok! - vélekedik erről László.
A hatalom által kivezényelt rendőrök hajtóvadászatba kezdtek
Az 56-os ünnepség után, váratlanul támadtak rá a rendőrök, ugyanúgy, mint sok más ártatlan vonulóra.
-A megemlékezésről a Deák térre tartottam, ahol már nem engedtek le a metróhoz, és javában állt a csetepaté. A pajzsos rendőrök ott már ütöttek-vágtak mindenkit. Erre én visszamenekültem a Dob utcába, és ott lőttek le. Az Erzsébet tértől a Dob utcáig üldöztek minket a rendőrök. Ott egy-két kávézóba is bemenekültünk, de még oda is bejöttek utánunk és néniket, bácsikat vertek tonfával válogatás nélkül. És senki nem tudta, hogy miért?! Semmit nem mondtak, csak ütöttek. Mielőtt kilőtték a szemem, láttam olyat is, hogy az anyuka tolja a babakocsit, és kirúgják a kocsiból a gyereket – emlékezik vissza Nagy László a Metropolnak.
Miután kilőtték a szemét, az élete is tönkre ment
-Elvesztettem az eszméletemet, az volt a szerencsém, hogy közel volt a mentő, és rögtön beszállítottak a Honvéd Kórházba. Onnantól megváltozott minden. Tönkre ment a 12 éves kapcsolatom, elvesztettem a munkámat, utcára kerületem, és ha nem lettek volna a barátok, csöves lettem volna. Ezt kárpótolni nem tudják. Egyáltalán nem tudják – mondja a 2006-os Gyurcsány-terror áldozata.
