Anglia észak-nyugati részén, az Ír-tenger partján található a Calder Hall atomerőmű, ahol erősen sugárzó atomhulladék halmozódik szivárgó tárolókban.
A Sellafield nevű zöldellő területen épült meg 1956-ban a világ első ipari mennyiségben áramot termelő atomerőműve. Négy blokkja, ma már csekélynek tekinthető 240 MW összkapacitású volt. A két évvel korábban létrehozott szovjet obnyiszki atomerőmű csak 5MW-s volt.
Sellafieldben nem lakossági áram, hanem a hadsereg számára plutónium termelés volt. Az atomhulladékkal azonban nem számoltak, négy silóban halmozódik hatvan év nukleáris hulladéka, olyan medencékben amelyből a talajba szivárog a radioaktív anyag. A korrózió miatti gázképződés robbanásveszélyes. Ha ez még nem lenne elég, az erőmű olyan állapotban van, hogy le kell szerelni, amivel biztonsági okokból 2037-ig várni kell. A veszélyes létesítmény mindössze 3,7 kilométerre van az 1754 lakosú Seascale településtől.
Sellafieldben már száznál is több nukleáris baleset volt, a világelső 1957-ben mikor az 1-es erőműben a túlmelegedett grafit kigyulladt, a robbanást sikerült megakadályozni. Bár nem hozák nyilvánosságra az adatokat, de a sugárszenyezés következtében 100-240 ember is életét veszthette. Évtizedeken át több köbméter radioaktív víz került az Ír-tengerbe.