Hiányzott édesanyám ölelése, de még csak fel sem hívott – így teltek a karácsonyai a gyermekotthonban nevelkedő Melinek
Magára hagyták, bántalmazták, de nem felejtette el, mit jelent szeretni. Szülői minta nélkül álmodott magának családot és új életet a 28 éves egyedülálló édesanya, aki húgával és kisöccsével együtt intézetben nevelkedett. Már megbocsátott szüleinek, de soha nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát, amit akkor ők.
Az ünnepek közeledtével mindnyájunkat elfog és hatalmába kerít az bizonyos érzés, mikor a rohanós, sokszor munkával teli év után végre a szeretteinkhez fordulhatunk, és kicsit megpihenve, bekuckózva családunk körében élvezhetjük az otthon melegét. Vannak azonban olyanok, akiknek ez soha nem adatott meg. Olyanok, akikre, – önhibájukon kívül – a sors kegyetlen szerepet osztott, megfosztva őket álmoktól, a békét és biztonságot adó öleléstől. Mindattól, amitől gyereknek érezhették volna magukat.
– Sokan voltunk, de soha, egyikünket sem jöttek meglátogatni. Hiányzott édesanyám ölelése, de még csak fel sem hívott – emlékszik vissza Meli azokra a bizonytalanságban töltött karácsonyokra, amikor öccsével és húgával kiszolgáltatva, szülei nélkül kellett ünnepelniük.
Meli ugyanis állami gondozásban nőtt föl, és sok társaival együtt ismeretlen volt számára, hogy mit jelent a szeretet ünnepe. Jelenleg Magyarországon közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. Túlnyomó részük gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél kerül elhelyezésre. Akárcsak Meli, aki még csak 4 éves volt, mikor hallotta édesanyját, amint telefonon beszél a gyermekvédelmi szolgálattal, és ugyan alig-alig, de érezte, hogy most gyökeresen megváltozik az élete.
– Nagyon féltem. Nem akartam anyu karjaiból szabadulni. Bár már előtte is én vigyáztam a testvéreimre, csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy fel kell nőjek. Innentől kezdve nekem kellett betöltenem a szülői szerepet.
Ebben a pillanatban, mikor ezeket a sorokat olvassa, közel 140 ezer gyereket fenyeget a veszély, hogy bármikor kiemelhetik őket a családból. Többségük bántalmazás, elhanyagolás, a szülők szenvedélybetegsége, súlyos egészségügyi problémája vagy halála miatt kerül otthonba.
– Sokak nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a gyerekek nem a rossz magaviseletük miatt kerülnek intézetbe, hanem a család körülményei miatt. Édesapám alkoholista volt, és szinte mindennaposak voltak a verések. Szerettem őt, nagyszerű embernek tartom, de amiket miatta átéltem, az a mai napig kísért.
Meli és testvérei több mint 15 évet töltött állami gondozásban, ebből négyet nevelőszülőnél, egy egyedülálló, középkorú nőnél.
– Pesti lányként, vidékre kerülve megnyílt előttem a világ. Ahol éltünk, rengeteg élményben volt részünk. Nevelőnk rendszeresen szervezett nekünk különböző programokat, hétvégenként elvitt minket kirándulni. Akkor, kilencévesen éreztem magam először gyereknek- elevenítette fel a Dánszentmiklóson töltött idejét Meli, akinek életén mély nyomot hagyott az, hogy testvéreivel együtt szülő és igazi család nélkül kellett felnőnie.
Meli most 28 éves, és édesanya. Egyedül neveli 9 éves kisfiát, Énokot. Cukrászdában dolgozik, mellette egy ruhaüzletben is eladó, hogy fia semmiben se szenvedjen hiányt.
– Énok idén egy elektromos rollert kért a Jézuskától. Természetesen megveszem, de elmagyaráztam neki, hogy van olyan gyerekek, akinek nem az a legnagyobb problémája, hogy milyen játék kerüljön a fa alá – fogalmazott Meli, aki gyerekként nem élhette át az ünnepi hangulatot. – Szenteste az otthonban a fa köré gyűltünk, énekeltünk, és még ajándékot is kaptunk. A nevelőink mindent megtettek annak érdekében, hogy a karácsony meghitt és ünnepi legyen számunkra, de a szívünkben keletkezett űrt, amit szüleink hiánya okozott, nem tudták betölteni.
