A felépülésemre nincs orvosi magyarázat – árulta el a gördeszkás Zoltán atya

Köszöni a Bors olvasóinak az érte mondott imákat a gördeszkás papként ismert Lendvai Zoltán atya. Az egyházi személyt április és július között kezelték kórházban, miután elkapta a koronavírust. A betegségből felépült, de a teljes gyógyulás az orvosai szerint legalább egyéves folyamat.

– A héten terheléses vizsgálatra megyek. Ez abból áll, hogy drótokat kötnek rám, és egy futószalagon kell sétálnom. Elmentem egy szívspecialistához és egy tüdősebészhez, mert kíváncsi voltam rá, mi maradt vissza a fertőzésből. Figyelték többek között az erek átmérőjét és a szívizom vastagságát, és megállapították, hogy a szívem annyira jó, mintha sosem lettem volna covidos – mosolygott Zoltán atya, aki szerint a gyors javulása a feléje áramló szeretetnek és betegek szentségének köszönhető. A kórházlelkész ugyanis felkereste a betegágyánál, és megkente a szent olajjal. A pap júliusban mehetett haza, és azóta bizony már munkába is állt.

– Vasárnap három misét tartottam, és természetesen szentbeszédet is mondtam. Nem tesz túl jót, hogy a hideg templomokban kell tartózkodnom, de bízom az Úrban. A doktorok megmondták, hogy akinek a tüdeje 80 százalékban károsodott, nem szokott meggyógyulni. Ráadásul a szaturációm többször is leesett 40-re, a vérnyomásom pedig felszökött 200-ra, a szívverésem pedig 180-ra. Bár nagyon alacsony volt a véroxigénszintem, mégsem veszítettem el az eszméletemet. A felépülésemre nincs orvosi magyarázat. Az intenzív osztályon több beteg is meghalt mellettem. Én vallom, hogy Jézus maga az orvos és az orvosság – mesélte a katolikus pap.

– A betegségem alatt a szervezetem gyorsan lebontotta az izmaimat, a lábamon és a karomon is szinte csak bőr volt. Ez egy védekező mechanizmus, hiszen a tüdőm alig bírt oxigént felvenni, és az oxigénre az izmoknak is szükségük van – magyarázta a pap, akinek izmai aztán alig egy hónap alatt helyreálltak. 

– Miután kijöttem a kórházból két napon belül felálltam a kedvenc gördeszkámra. Mostanában is sokat használom, persze csak gurulok. Még nem ugratok, nehogy légmellet kapjak – árulta el Zoltán atya, aki sajnálja, hogy bár munkája oroszlánrészét már elvégzi, de még a fertőzésveszély miatt nem térhet vissza az óvodába és az iskolába, hogy hittanra tanítsa a gyerekeket.