Amatőr bűnözők hajtották végre az évszázad bűnügyét Budapesten
Minden idők legnagyobb és leghíresebb magyar képrablását – amely során hét felbecsülhetetlen műalkotást vittek el olasz megrendelésre hazai bűnözők – már több mint 38 éve követték el.
A képrablók végül rendőrkézre kerültek
Az akkori értéken 1 milliárd 436 millió forintra becsült festményeket 1983. november 5-én tulajdonították el a budapesti Szépművészeti Múzeumból. A tettesek után valóságos hajtóvadászat indult.
„Az évszázad bűnügyeként” emlegetett eset kapcsán valami bravúrosra, valami körmönfont akcióra gondolhatnánk, olyanra, amilyet a moziban látni, de a hihetetlen képrablás igencsak magyarosra sikeredett. Az akció éjjelén a tetteseknek ugyanis nem volt szükségük különleges berendezésre tervük kivitelezéséhez. Egész egyszerűen felmásztak az éppen tatarozás alatt álló múzeum állványzatán az első emeleti olasz terem ablakához, amit üvegvágóval kivágtak, bejutva pedig leakasztották a falról a ritka festményeket, aztán ugyanazon az útvonalon távoztak. A bűntény végrehajtását nagyban segítette, hogy a múzeum riasztója november 1-jén meghibásodott, és még nem volt idő a megjavítására, illetve az épületet az állványozás, valamint a felújítási munkák ellenére sem őrizték különösebben.
Hét képet vittek el
A rablók, az első hírek szerint Raffaello Esterházy Madonnáját és Ifjú képmását, Tiepolo Mária hat szenttel és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásait, Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, illetve Palma Vecchio Szent családját vitték magukkal a múzeumból.
A tüzetesebb vizsgálat során aztán kiderült, hogy nem Vecchio Szent családja, hanem egy ismeretlen festő Giorgione képmása jutott tolvajkézre. A műkincsek értékét 1983-ban 1 milliárd 436 millió forintra becsülték. Az akkoriban szinte elképzelhetetlenül nagy összeget az ügyben nyilatkozóknak még kimondaniuk is nehéz volt. A hatalmas értékű rablás pedig nemzetközi figyelmet kapott.
Meglett a tolmács
A nyomozás óriási erővel indult meg. A rendőrök munkáját segítette, hogy rendkívül amatőr tolvajokról volt szó, akik elővigyázatlanul egy csavarhúzót, egy olasz feliratú műanyag zsákot és piros-fehér-zöld fonállal átszőtt kötelet hagytak maguk után a helyszínen, sőt néhány elmosódott ujjlenyomatot is sikerült utánuk rögzíteni. A rendőrök öt nap múlva Százhalombattánál a Dunában megtalálták a képek vakkereteit tartalmazó zsákot, a múzeumban bizonyítékként lefoglaltnak a párját. A nyomozásban a fordulat december elején következett be, amikor az eltűntként nyilvántartott 17 éves J. Katalint előállították. A fiatal lány bevallotta, ő tolmácsolt az olasz megbízók és a magyar rablók között.
A földből kerültek elő
A fiatal nő vallomása nyomán nem sokkal később letartóztatták K. Gusztávot és R. Józsefet, akik szintén vallomást tettek, így hamarosan Érd határából előkerült Raffaello képe, az Ifjú képmása (pontosabban: Pietro Bembo kardinális ifjúkori képmása), amit egyfajta zálogként ástak a földbe, ha az olasz megrendelő nem fizetné ki a húszezer dollárt.
Végül 1984. január 20-án – egy telefonbejelentésnek köszönhetően – a görög Panagia Tripiti kolostor kertjéből előkerült a többi kép is, amelyeket az olaszok egy Ladával és egy Fiattal fuvaroztak Görögországba. A rablás során súlyosan sérült képeket a Malév különgépével szállították haza, és rögtön megkezdődött a restaurálásuk. Majd idővel visszakerültek a helyükre.
Kiszabott büntetések
A bűnügyben részt vevő négy olaszt hazájukban ítélték el, K. Gusztáv 12 év, R. József 7 év börtönbüntetést kapott, J. Katalint pedig 6 hónap felfüggesztettre ítélték. A képek állítólagos megrendelői, a görög milliárdos étolajgyáros, Efthimiosz Moszkoklaidesz és testvére viszont mindent tagadtak, sőt azt állították, Raffaellóról még soha életükben nem hallottak. Bizonyítékok hiányában pedig nem vonhatták őket felelősségre.
