Újpesti rendőrkéselés: Mai napig kísérti a hős rendőrnőt az őrült támadó hörgése

Egy csendháborítás miatt kellett egy újpesti társasházba kivonulniuk, ám a tettes őrjöngeni kezdett, és az egyenruhásokra támadt. Erikának nem volt más választása: kénytelen volt a támadót megfékezni. A páros a történtek óta munkába állt. Erika a kommunikációs osztályt erősíti, Péter pedig a bűnmegelőzési területen tevékenykedik.

- Reggel hat és délután 16 óráig lett volna rövidített szolgálatunk. Először megkaptuk az eligazítást, felvettük a felszerelést, illetve átvettük a gépkocsit – mesélte Erika.

- Nem sokkal később megkaptuk az utasítást, hogy menjünk ki a Kassai út 19-be, mert egy személy a lépcsőházban hangoskodik, veri az ajtókat és fel-alá rohangál. Mivel nem tűnt veszélyes helyzetnek, úgy ítéltük meg, hogy ketten is elegendők leszünk – tette hozzá Péter.

Hirtelen lett agresszív

Miután az épületbe beléptek, semmi különöst nem hallottak. Erika liftbe szállt, Péter pedig a lépcsőt választotta, ezért mire utóbbi felért a hatodik emeletre, a társa már megérkezett a hetedikre.

- Azonnal agresszívvá vált a randalírozó. Egyetlen értelmes mondatot nem mondott – emlékezett vissza Péter.

- Amikor meghallottam a támadó hangját, azt hittem, hogy egy macska nyávog – mesélte Erika.

A férfi akkor éppen egy sarokban guggolt, és ököllel verte a falat. Péter tudta, hogy a férfit meg kell bilincselniük.

Tizenegyszer lőtt

- Próbáltam a földön tartani. Sikerült megragadnom az egyik karját, amit igyekeztem Erika felé nyújtani, hogy rá tudja helyezni a bilincset. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy a drogoktól hatalmas energiája volt. Engem is sikerült kibillentenie az egyensúlyomból, és mivel csak a fél karján volt bilincs, valahogy sikerült elővennie a nála levő, nagy pengéjű kést – mondta Péter.

Azonnal szúrt és vágott. A penge Péter combját, hasát, mellét, lapockáját és vállát érte, illetve a támadó kis híján a fülét is levágta.

Erika a társa és a saját védelme érdekében kénytelen volt elővenni a fegyverét. Először csak a támadó lábába lőtt, de ez nem volt elég. Ezután még többször, összesen 11-szer használta a fegyverét. Valamennyi lövés talált. A férfi a 6. emeleten összeesett és meghalt.

- Muszáj volt tennem valamit, tizedmásodpercek alatt kellett döntenem! Gyakran eszembe jut, ahogy a támadás közben hörög - mondta, mire Péter megölelte társát és megszólalt:

- Igaz, hogy elvett egy életet, de egy másikat, az enyémet megmentette. Erikának köszönhetem, hogy élek – szögezte le Péter.

Szabálytalanul parkolt és elnézést kért

A páros régóta közeli barátságban áll. Péter szülei jelképesen a lányukká fogadták a rendőrnőt, Erika és Péter pedig egy közös tetoválást is csináltatott. Az ábra a védelmet szimbolizálja, miközben a fiatalok egymás nevének kezdőbetűjét is magára varratta.

- Testvérként tekintünk egymásra – mondták szinte egyszerre.

Péter a szúrások után lement az utcára, ahonnan az édesanyjának telefonált.

- Azt mondtam, „Anya, ne ijedj meg, de meg fogok halni – idézte fel az egyenruhás. Nem sokkal később kórházba szállították és megműtötték. Az első 24 óra kritikusnak számított, akkor még nem lehetett tudni, hogy életben marad-e.

Erika és Péter is rendőrcsaládból származik. Soha meg sem fordult a fejükben, hogy más hivatást válasszanak, és a történtek után is a testületnél szeretnének maradni. Jövőre a Közszolgálati Egyetemre mennek. Jelenleg nem járőröznek.

- Rendőröknek tartunk együtt előadásokat, én pedig a bűnmegelőzési részleg munkatársaként a drogprevencióban veszek részt – árulta el Péter. Aztán Erika vetet át a szót

- A kábítószererek eszméletlen pusztításra képesek. Az eset után tudtam meg, hogy egy évvel korábban már intézkedtem a támadóval szemben egy szabálytalan parkolás miatt. Akkor teljesen jól szituáltnak tűnt, udvarias és együttműködő volt. Emlékszem, hogy még elnézést is kért, mert szégyellte magát, és a büntetést is kifizette – fejezte be Erika.