Vannak emberek akik akkor sem kapják el, ha direkt megfertőzik őket a vírussal.
Forrás: Pixabay
Többször ütött már szöget a kutatók fejébe, hogy hogyan lehetséges az, hogy bizonyos emberek akár már többször is átestek koronavírus fertőzésen, míg mások látszólag nem, sőt, látványosan, szinte kerüli őket a vírus.
Új kutatások ezúttal abba az irányba mutatnak, hogy számos jól elkülöníthető körülmény közrejátszik a folyamatban – írja a CNBC nyomán a portfolio.hu.
A kutatók eddigi eredményei alapján úgy tűnik, hogy a szervezetben található és más koronavírus okozta fertőzésekkel összefüggésbe hozható T-sejtek a felelősek. Ilyen megbetegedés lehet például a közönséges megfázás is, amelyet az esetek 20 százalékában szintén egy koronavírus okoz. Szakértők úgy vélik, hogy minél magasabb a T-sejtek száma, annál nagyobb esély van arra, hogy az illető nem fertőződik meg koronavírussal.
Az már régóta ismert, hogy a vakcináknak komoly szerepük van a járvány megfékezésében. A Cardiff-i Egyetem kutatója, Andrew Freedman szerint azonban a oltás vagy éppen a betegség útján megszerzett immunitás is magyarázhatja azt, hogy egyes személyek miért nem kapják el a betegséget.
Az Imperial College kutatói szerint az emberek génállományától nagyban függ az, hogy valaki milyen súlyos tüneteket produkál. Ezen belül is igen fontos lehet a Humán Leukocita Antigén, amelynek egyes fajtái növelik, míg mások csökkentik a betegség lefolyásának súlyosságát. A gének szerepét egy másik kutatás is alátámasztotta, ugyanis lengyel tudósok találtak egy gént, amely szerintük több mint kétszeresére növeli a koronavírus betegség súlyos lefolyásának esélyét.
Egy új kísérlet is érdekes eredményeket produkált. 36 egészséges felnőtt személy vállalta, hogy önként kiteszi magát a koronavírus-fertőzésnek, de csak a résztvevők fele fertőződött meg. Az önkéntesek orrába kis dózisban csöpögtettek vírust, majd figyelték az eredményeket. 16 személy produkált enyhe vagy közepesen súlyos tüneteket, mint az orrfolyás, a tüsszentés vagy a torokfájás.
Érdekes fejlemény volt, hogy a 18 megfertőzött esetében a vírus lappangási ideje kevesebb volt a korábban mérthez képest, 42 óra az 5-6 nap helyett. Ezt követően a vírus egyre nagyobb mennyiségben volt jelen a szervezetben, ez a mutató 5 nappal a megfertőzés után tetőzött, de a megbetegedést követő 12. napon is kimutatható volt.
A másik figyelemre méltó eredmény szerint a vírus hamarabb jelenik meg a torokban, mint az orrban. Éppen ezért amennyiben csak az orron keresztül tesztelnek a betegség korai fázisában, fennállhat a kockázata annak, hogy nem veszik észre a fertőzést.