A Bors ellátogatott a szlovák-ukrán határ egyik legforgalmasabb és legnagyobb átkelőhelyére, Felsőnémetibe.
Forrás: Bors
Elképesztő embertömeg mozog most a határon, a szlovák oldalon pedig valóságos város épült a menekülteknek: a területeket sátrakkal pakolták tele, itt élnek ideiglenesen a határon átjutott menekültek, a "házak" között pedig adományokból nyitott ingyenes konyhák, ruhaboltok és élelmiszeres bódék állnak. Natalia éppen a kutyatápos zacskók és konzervek között válogatott kutyusnak, Szásának.
– Jó pár napig jöttünk, nem volt egyszerű, Kijevtől indultunk. Most megpróbálunk tovább haladni, ha minden igaz, de nem messzire, mert valószínűleg Szlovákiában maradunk, itt vannak barátaink, akik befogadnak magukhoz – mondta az asszony.
A napok alatt kialakított sátras konyhákban hatalmas kondérokban főznek éjjel-nappal, előttük sörpadokon ülnek azok a gyerekek és nők, akik közül sokan napok óta nem jutottak meleg ételhez.
Kekszen éltünk napokig, örültünk, hogy az volt.
– Nem foglalkoztunk semmivel, csak azzal, hogy minél hamarabb elhagyhassuk az országot, most végre biztonságban vagyunk – nyelt egy nagyot egy anya, aki két gyermekével érkezett Szlovákiába, az ide vezető útjuk egy részét gyalog tettét meg.
A lakónegyedként épített sátrakból néha egy-egy fej bukkan elő, abban a pár napban, míg itt vannak, ez lesz az otthonuk. Az önkéntes segítők igyekeznek mindenkit lakhatáshoz juttatni, akinek pedig van szállása, azt a helyes irányba küldeni, vagy éppen fuvart szerezni nekik.
– Úgy gondoltam, hogy itt a helyem. Bárkivel megeshet, hogy az élete ilyen fordulatot vesz, ezek az emberek akár én és a családom is lehetnénk. Az a minimum, hogy most segítek azoknak, akik ebben a szörnyű helyzetben vannak – mondta lapunknak az egyik fiatal önkéntes.
