„Alig egy órával a támadás előtt hagytuk el az otthonunkat” - mesélte elcsukló hangon Viktória
Egy órával a bombatámadás előtt menekült el Nyitropetrovszk városból egy ukrán édesanya a két gyermekével. Tudják, hogy könnyen meghalhattak volna, és aggódnak a családapáért, aki súlyos betegsége miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra, de ő ennek ellenére önként a hazájában maradt, pedig az igazolásával átengedték volna a határon.
Néhány órán belül kétszer érte bombatalálat Nyitropetrovszkot. Az első egy óvodát tett a földdel egyenlővé, a másik egy nyugdíjas-otthont. A helyiek rettegnek az életükért, és aki csak teheti, biztonságos helyre húzódik. A problémát fokozza, hogy a településen nincs megbízható óvóhely, ezért mindenkinek távolabb kell megoldást találnia. A Tiszabecsen kialakított ideiglenes menekültszálláson találkoztunk Viktóriával, illetve két gyermekével, a 17 éves Mihállyal és a lényegesen fiatalabb Máriával.
– Mintha megéreztük volna, hogy baj lesz. Az egész család útnak indult Magyarország felé. Már viszonylag távol voltunk a városunktól, amikor értesítettek bennünket az ismerőseink, hogy mi történt odahaza. Alig egy órával a támadás előtt hagytuk el az otthonunkat – mondta elcsukló hangon a családanya, aki most a férjéért aggódik. – Az uramtól a határon váltunk el. Elkísért bennünket az új életünk kapujáig, de ő nem volt hajlandó velünk jönni. Ezt azért jegyzem meg, mert a hadköteles korú férfiakat valóban nem engedik át az átkelőn, de neki igazolása van róla, hogy a súlyos gyomor- és szívbetegsége miatt nem hadköteles. Simán megengedték volna neki a határőrök, hogy velünk jöjjön – zokogta Viktória. Az asszony ugyan megpróbálta a hitvesét rábírni, hogy velük tartson, de a férfi mindenképpen szolgálni szerette volna a hazáját.
– Azt mondta, ha nem sorozzák be, önkéntesként áll be a seregbe. Féltem, de büszke is vagyok rá. Egyelőre elérem telefonon, így tudom, hogy jelenleg jól van és a házunk is áll – magyarázta az családanya.
Viktória igyekszik óvni a gyermekeit a borzalmaktól.
– Mihály már majdnem felnőtt, hiszen elmúlt 17 éves. Neki nem kell elmondani, hogy mi a háború, de a kislányom még szerencsére nem érti. Nagyon megijedne, ezért kitaláltam neki egy mesét. Látta az Avatár című filmet, ami nagyon tetszett neki. Még elhiszi, hogy a kék ruhát viselő katonák valójában jóságos lények, és mi most egy érdekes kalandban veszünk részt.
