Ha 1848. március 15-e kerül szóba, akkor Petőfi Sándor, a Nemzeti dal, a Pilvax kávézó, a kokárda, a cenzúra és a 12 pont jut az eszünkbe. Most hoztunk néhány érdekességet, ami a történelemkönyvekből kimaradt.
1. Eredetileg más volt a Nemzeti dal szövege
Petőfi Sándor a forradalomra buzdításként írta meg a Nemzeti dalt. És bár a költő elég allergiás volt arra, ha beleszólnak a verseibe, ezt egy joghallgató tanácsára mégis átírta. Ugyanis eredetileg „Rajta magyar, hí a haza” volt a szöveg, ám Szikra Ferenc felhívta arra Petőfi figyelmét, hogy a „rajta” előtt a magyar nemzetnek előbb talpra kellene állnia. Így lett „Talpra magyar, hí a haza”.
2. Nem is március 15-én akartak forradalmat
Petőfi, Jókai és társaik nem március idusán akartak forradalmat robbantani, hanem pár nappal később, március 19-én, kihasználva a József-napi vásárt. Ekkor ugyanis rengeteg ember érkezett a városba, és úgy gondolták, egyszerűbb lesz feltüzelni a népet. Ám a bécsi forradalom hírének érkeztével Pest lépéskényszerbe került, a kitűzött nap előtt reagálnia kellett.
3. Nem is volt Pilvax
A történelemkönyvekből azt tanultuk, hogy a márciusi ifjak a Pilvax Kávéházból indították útra a forradalmat. Az igazság azonban az, hogy a Fillinger János tulajdonában álló kávéházat mindenki Fillinger néven emlegette.
4. A Nemzeti dalt nem Petőfi szavalta el
Tévhit, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva szavalta volna el a Nemzeti dalt. Ott ugyanis csak egy buzdító beszédet tartott. Ennek ellenére a következő havi Pesti Divatlap címlapján az szerepelt, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szaval, tehát ez az oka, hogy sokan rosszul emlékszünk. A kutatók szerint a Nemzeti dal elhangzott a múzeumnál, de azt egy színész szavalta el, nem a költő.
5. A nyomdagépek lefoglalása
Amikor a márciusi ifjak ki akarták nyomtatni a 12 pontot, Landerer kérte tőlük a cenzori pecsétet, ami természetesen nem volt, ezért megtagadta a nyomtatást. Patthelyzet alakult ki. Petőfiék már-már feladták volna és távozni akartak, amikor maga Landerer javasolta nekik, hogy foglalják le az egyik nyomdagépet, amit a forradalmárok meg is tettek.
6. Hazamentek ebédelni
Már javában nyomták a röplapokat, amikor elérkezett az ebédidő, és Irinyi József, a 12 pont ötletgazdája javasolta a tömegnek, hogy menjenek haza ebédelni. Forradalom ide vagy oda, a pesti embernek délben ennie kell. Így is történt: az ötezres éhes tömeg feloszlott, és ebéd után már tízezren gyűltek össze ismét a Nemzeti Múzeum előtt, ahol Vasvári Pál és Irinyi szónokolt. A közhiedelemmel ellentétben Petőfi ezúttal nem szavalta el a Nemzeti dalt.
7. Az elrontott kokárda
A trikolort a francia forradalom szülte, ahogy a kokárdát is a francia felkelők tűzték elsőként ruhájukra. Petőfi Sándor feleségét, Szendrey Júliát is ez ihlette meg, aki saját maga varrta meg férje számára a kokárdát. A baj mindössze annyi volt, hogy Júlia felcserélte a kokárdán a magyar zászló színeit, így a végeredmény úgy nézett ki, mintha az olasz lobogót formálta volna meg. Történészek szerint az sem kizárt, hogy Szendrey Júlia direkt szedte ilyen sorrendbe a színeket, hogy így fejezze ki az olasz nemzeti forradalom iránti szolidaritását. Egyébként a kokárda olyan hamar „divatba jött” 1848 márciusában, hogy három nap alatt Pest-Buda kifogyott a nemzetiszínű textilekből.
8. Táncsics el se ment a Bánk bánra
Petőfiék még délben megrendelték a Nemzeti Színháztól aznap estére a Bánk bán előadását - ezen a napon legalább egy királygyilkosság történjen - még ha csak a színpadon is. A díszvendég Táncsics Mihály lett volna, akit akkor szabadítottak ki a politikai fogságból. Ám Táncsics a színház helyett feleségével egy fogadóban múlatta az időt.
9. Nem volt áruló Görgey
1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr tábornok feltétel nélkül letette a fegyvert, sokáig a magyar történelem legszörnyűbb árulásaként kezelték a hadvezér eme lépését. Történészek szerint azonban Kossuth azon fáradozott a fegyverletétel után, hogy megteremtse az alapot az újrakezdésre. Ehhez előfeltételként meg kellett tartani az emberekben a nemzet erejébe vetett hitet. Tehát ha a szabadságharc kudarcának oka a katonai túlerő, akkor az a veszély bármikor újra fennállhat. Ellenben ha árulás a kudarc oka, a vereségért egy személy a felelős, akkor nem abban van a hiba, hogy Magyarország önerőből nem volt képes a két nagyhatalom között helytállni. Azaz Kossuth indította el a pletykát.
