Rendőrlány menekült el az ukrajnai háború elől. Anna az ukrán-szlovák határ mentén, Felsőnémetinél kialakított menekülttáborban kért és kapott ideiglenes menedéket, hogy néhány nappal később továbbutazzon Olaszországba.
Anna egész életében rendőrnek készült. Már gyerekkorában tudta, hogy a hazáját szeretné szolgálni. Az iskolában is gyakran megvédte a gyengébbeket, egyszerűen nem tűrte, ha valaki az erőfölényével visszaélve próbálja elvenni a másét. Még mondogatták is neki a barátai, hogy olyan, mint egy igazi egyenruhás, aki bármikor közbelép, ha valami rendelleneset lát. A háború azonban Annának is sok, ezért úgy döntött, hogy a béke helyreállásáig egy másik országban húzza meg magát.
- Szeretem a hazámat, de fiatal vagyok a halálhoz. Nem szeretnék golyófogó lenni – mondta a lány, aki egy barátnője kíséretében vágott neki élete eddigi legnagyobb kalandjának.
Ukrajnában rendőr voltam, lélekben az is maradtam. Fontosnak éreztem a hivatásomat, de most szeretnék új tapasztalatokat is gyűjteni. Egy ismerősöm jóvoltából lehetőségem van Olaszországban dolgozni. Egyelőre egy üzletben fogok dolgozni eladóként, de ha már jobban megtanulom a nyelvet, akár előbbre is léphetek – magyarázta Anna.
A rendőrlány nem szeretne élete végéig Olaszországban maradni.
- Ukrajnában születtem, ott nőttem fel, az az én hazám. A szüleim ukránok, az ukrán himnuszt énekelem a fontosabb ünnepeken és ukránul gondolkodom. Ezen semmi sem változtathat. Az országom sajnos szegény, de őszintén mondom, boldogok voltunk. Bízom benne, hogy az uniós országban szert teszek némi megtakarításra, amiből lehetőségem lesz Ukrajnában az újrakezdésre.Szeretnék majd a testülethez is visszatérni – zárta gondolatait Anna.