„Kijöttem a házamból, mert aggódtam édesanyámért” - orosz katonák lőttek a fiatal nőre

Az ENSZ még március második hetében kijelentette: háborús bűncselekménynek számít az ukrajnai civilek ellen irányult támadások. Oroszország azonban ragaszkodik ahhoz az állításához miszerint, nem veszik célba a civileket, sem az épületeket amikben élnek és dolgoznak.

Ám ezt erősen cáfolja egy dél-ukrajnai Zaporiizsja város kórházában fekvő Natalia Mykolaivna. A 45 éves asszony fia, Nyikolaj kezét szorongatva mesélte el, hogy mi történt vele szülővárosában, Polohiban, azon a napon, amikor megérkeztek az orosz haderők. Natalia elmondása szerint szándékos, célzott és indokolatlan támadásban volt része, és csoda, hogy még életben van.

- Kijöttem a házamból, mert aggódtam édesanyámért, aki miénkkel közvetlenül szomszédos utcában lakott. Úgy döntöttem elmegyek hozzá. – kezdte Natalia, aki elmesélte, mi történt vele azután, hogy átengedték az orosz hadsereg első ellenőrző pontján.

- Édesanyám háza felé sétáltam, felemeltem a kezem a magasba. Azt mondták, hogy átmehetek, de a katona géppisztollyal rám lőtt, és deréktől lefelé mindenhol eltalált a lábamon. Egy szót sem szólt. Egy tank mellett álltak, amin a Z betű állt. Mindannyian maszkot és fejfedőt viseltek – árult el elcsukló hangon Natalia, aki így nem látta az arcát és nem hallotta a hangját annak az orosz katonának, aki lelőtte.

Nataliát a szomszédok és a családja evakuálta a közeli Zaporizzsja kórházába. Az orvosok azt mondták neki: egy hajszálon múlt az élete. A jobb lába ki van csavarodva és el van törve, egy fémkeret tartja össze. A térde teljesen összetört, és soha többé nem fog úgy járni, mint régen.

- Az orvosok nem mondják meg, hány golyó volt bennem. Deréktól lefelé lőttek meg. Mindenem megsérült, még a nemi szerveim is – tette hozzá szomorúan a nő.

Polohy, az immár megszállt falu, ahol Nataliát lelőtték, az ostromlott Mairupol városába vezető úton fekszik. Csak néhány kilométerre délre van Orikhivtől, egy kis mezőgazdasági falutól.

(BBC)