Nemzeti színű kabalájával indult útnak Kijevből egymaga a 17 éves Ala Renska Ukrajnából. Az első, szülők nélkül érkező diákot egy budapesti iskola fogadta be, akik egy komplett minikoleszt húztak fel neki az iskolaudvaron.
Budapest Alla Renska Ukrajnából érkezett diáklány Budapesten, a Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban folytathatja tanulmányait
Forrás: Bors
Csupán egy hátizsák, egy könyv, egy nemzeti színű szalag és pár ruha – ennyi maradt a 17 éves Ala Renskának a hajdan meleg családi otthonából, miután teljesen egyedül, szülei nélkül menekült el Kijevből. Egyetemi tanárként dolgozó szülei ugyanis nem jöhettek vele: anyukája az autóbalesetben mozgásképtelenné vált nagymamát ápolja, míg 56 éves apukája már a behívóját is megkapta.
A suli udvarán lakik
A magyar határt átlépve édesanyja egyik barátnője, egy ukrán származású asszony és magyar férje vették szárnyaik alá Remeteszőlősön, ezután vették fel a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumba. Az iskola mindent megtette Aláért, alig egy hét alatt egy mini kollégiumot is felhúztak az iskola udvarára, ahova a fiatal be is költözhetett, így most a suli udvarán él.
- Az adományokból az első két hónap működési költségét is tudjuk fedezni, emellett felvettünk egy orosz-ukrán nyelvű iskolapszichológust is, aki külön foglalkozik a szülők nélkül érkező menekült gyerekekkel. Emellett különböző programokat, tanulószobát, nemzetközi érettségire felkészülést és idegen nyelvű órákat is biztosítunk nekik a tanórák mellett. A hétvégéket családoknál töltik, akik szintén programokat szerveznek a gyerekeknek – sorolta Berczelédi Zsolt, igazgató. Az angolul folyékonyan beszélő Ala hamar beilleszkedett a nemzetközi diákcsapatba, már barátai is vannak.
Bujkálnak a barátai
- Mindenki kedves és nyíltszívű, nagyon szeretem az iskolát, az új barátaimat és az igazgatót, nagyon hálás vagyok, hogy megismertetett mindenkivel, és hogy tanulhatok– mesélte lapunknak Ala, aki szerencsére minden nap beszélhet szüleivel.
- Ma is beszéltünk, minden este hívom őket. De sajnos a barátaimmal már nem nagyon tudom tartani a kapcsolatot, mert veszélyes: rejtőzködnek, és félő, hogy így be tudnák azonosítani a pozíciójukat. Az orosz csapatok már mindenre lőnek, emberekre, épületekre – magyarázta szomorúan a lány. Az érettségi előtt álló Alának nem volt sok ideje bepakolni, így csak pár ruhát, egy hátizsákot, a laptopját és érettségifelkészítő könyvét csomagolta be, de bevallotta: már kevesebb ruhát hozna magával. Szeretne hazatérni.
Fonott kabala
- Ha vége a háborúnak, akkor hazamegyek, de attól tartok, az nem holnap lesz. Csak reménykedek, hogy a szüleim, a barátaim és a szeretteim is túlélik az elkövetkezendő időszakot – ingatta szomorúan a fejét. A tini tolmács szeretne lenni.
- Imádom a zenét, táncot, a filmeket és a szinkronizálást is, a szinkronszínészi pálya is vonz. Kosárlabdázok is, kint a helyi bajnokcsapat tagja vagyok, a sportot itt sem szeretném hanyagolni – szögezte le. Kabaláját, egy szál nemzeti színű, fonott karkötőt hozott még magával, amit még 2014-ben, a Majdan téri események után kapott:
- Ez az ellenállás, a szabadság és a hazám szimbóluma sokaknak, nekem is. Ez a darab egy kis emlék az otthonomból.
