„A karjaimban halt meg” - csupán kilenc hónapot élhetett egy gyönyörű angyalarcú kislány

Egy összetört szívű anyuka mesélt tökéletes kislányáról, aki kilenc hónapig élt, miután egy ritka genetikai betegséggel diagnosztizálták. A várandósság alatt minden normálisnak tűnt, egyedül babája mozgása miatt aggódott az édesanya.

A szülésznő és a csapata csak akkor vették észre, hogy baj van, amikor császármetszéssel világra segítették. A kisbaba Smith-Lemli-Opitz szindrómával született. Ez az állapot több testrendszert érint, beleértve a belső szerveket, a növekedést és az értelmi fejlődést is.

- Két nappal a császármetszés után engedélyezték, hogy átöltöztessem és a kezemben tartsam, de nagyon rosszul volt. Azt mondták, hogy vigyem haza, mert 48 órán belül meg fog halni. Mindent megtettek, amit tudtak, és most már csak várnunk kell – emlékezett vissza az édesanya az első drámai pillanatokra.

- Tökéletes élete volt. Azt mondták nekünk, hogy soha nem fog mosolyogni, vagy hogy soha nem fogja felemelni a fejét, és hogy soha nem fog egyedül felülni, neki mindezek mégis sikerültek. Amikor megszületett, nem sírt. Nehezen lélegzett, zihált. Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy csak négy ujja volt a bal kezén, nem volt meg a kisujja – zokogta Lisa.

Nancy Jo Anne Rogers azonban megküzdött a lehetetlennel és jóval tovább élt, mint azt az orvosai gondolták. Nancynek mindvégig problémái voltak a szívével és a veséivel, és az egyik szeme is elferdült.

- Állandóan nevetett, integetett és mosolygott. Kialakult a saját kis karaktere. Minden olyan dolgot, amiről azt hittük, hogy soha nem fogja megcsinálni, megtette. És még többet is. Ahhoz képest, hogy egy gyenge baba volt, kilenc hónap alatt többet ért el, mint a legtöbbünk egy év alatt – tette hozzá a Mirrornak.

Nancy élvezte az első otthon töltött karácsonyát, háromszor is elment nyaralni, és imádott vízben pancsolni. Az egyik nap Lisa azt vette észre, hogy nehezen kap levegőt, ezért a mentősökkel kórházba szállíttatta. Sajnos két nappal később a gyermekosztályon halt meg szívelégtelenségben és vérmérgezésben.

- Végig mellette ültem, és az egyik percben még csendes volt és nem sokat mozgott, aztán néhány órával később már élénk volt, rugdosta a lábát és játszott. A karjaimban tartottam, és amikor azt hittem, hogy elaludt, visszatettem az ágyba, és visszatettem rá az oxigénmaszkot, de ő csak oldalra dőlt, és eltűnt. A karjaimban halt meg – mondta megtörténten a gyászoló édesanya.