Egy baleset kerekesszékbe juttatta Dórát, akinek most Maylo segít
Különös dolgokat sodor az ember elé a sors, ezt szilveszteri autóbalesete után Lakatosné Kovács Dóra saját bőrén tapasztalta meg. A fiatal gyógypedagógus mozgássérülteket segítő kutyákat képez ki, de akkor ő is kerekesszékbe került, és azóta saját uszkára segíti ki a mindennapokban.
Lakatosné Kovács Dóra rajongással szereti a kutyákat, évek óta képez ki segítőket, egy ideje hivatalosan is segítő eb kiképző. Nyolc éve önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél, saját közép uszkárja is speciális tudású: kitűnő terápiás jószág, aki ráadásul rohamjelző, hangjelző és nem utolsósorban, mozgássérült-segítő. Dóra nem gondolta, hogy egyszer ő is saját kedvence segítségére fog szorulni.
Szilveszterkor mentem haza az autómmal, dekoncentrált voltam, elnéztem egy elsőbbségadás táblát
– kezdte történetét Lakatosné Kovács Dóra gyógypedagógus. – Nem ittam alkoholt, talán a front volt rám rossz hatással, mindenesetre nagy sebességgel oldalról belém hajtott egy nagy autó, nekimentem egy fának. Most így visszagondolva, valami csoda folytán, amikor már tudtam, hogy elkerülhetetlen az ütközés, nyugalom szállt meg, megfeszítettem a testem. Talán ennek köszönhető, hogy nem történt tragédia…Hatalmas csend volt, akartam tudni, hogy a másik kocsiban rendben vannak-e. Szerencsére jól voltak, én nem tudtam felülni. Amikor a mentők vittek a kórházba, mondtam, hogy siessenek, mert 8-ra haza kell érnem a kiskutyához.
A kórházban a vizsgálatok, röntgenek után kiderült, hogy Dórának a balesetben eltört a csípője, medencéje, szeméremcsontja. 12 napig bent tartották, majd két hónapig az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet vendégszeretetét élvezte.
Nagyon érdekes tapasztalás volt belekerülni azoknak a helyzetébe, akiknek a segítő kutyákat képezzük ki, korábban csak beleültem a kerekesszékbe, mutatni nekik valamit, most meg én kértem tőlük tanácsokat
– folytatta. – És hatalmas segítségem Maylo, a saját terápiás kutyám, aki például a kezembe adja a mankót. Ő egyébként már elérte a nyugdíjas kort, szeretnék neki egy utódot. Volt is egy kölyök uszkár nálam a balesetkor, de mivel tudtam, hogy hónapokig nem tudok majd foglalkozni vele, az ő érdekében visszaadtam a tenyésztőnek. Nehéz döntés volt, összeszorul a szív, mint amikor a már kiképzett kutyáim gazdihoz költöznek, de persze ott a tudat, hogy milyen fontos feladatuk van, valakinek milyen nagy segítséget jelentenek majd az életben.
