Egy kutatócsoport elkészítette a halálközeli élményeket vizsgáló első, szakmailag lektorált tanulmányt.
A 20. és 21. század tudományos fejlődése alapvetően átformálta a halállal kapcsolatos ismereteinket. Ezzel párhuzamosan egyre gyarapodott azon emberek száma, akiket a halálból hoztak vissza az orvosok. A haldoklás során ezek a személyek fokozódó tudatosságról számoltak be, amit – meglehetősen tudománytalan módon – halálközeli élménynek hívunk.
A kérdéskört most egy új tanulmány vizsgálta, aminek szerzői számos tudományterület (többek között idegtudomány, pszichológia, pszichiátria, társadalomtudományok) elismert szakértői. A fő konklúzió, hogy a halálközeli élmény nem tekinthető hallucinációnak, ez pedig a következő megállapításokból szűrhető le.
Az újraélesztés megmutatta, hogy a halál nem egy abszolút állapot, sokkal inkább egy folyamat, amit szerencsés esetben vissza tudunk fordítani"– magyarázta az Annals of the New York Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent publikáció vezető szerzője, Sam Parnia. A szakértő elmondta, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul rögtön a szívleállást követő oxigénhiány miatt, helyette órákon keresztül „haldokolnak".
A tudósok szerint a bizonyítékok azt sugallják, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halállal, és bár az áttekintett tanulmányok nem tudták egyértelműen igazolni a betegek halállal kapcsolatos tapasztalatainak és állításainak valódiságát, kizárni sem lehet azokat.
Nagyon kevés tanulmány vizsgálja tárgyilagosan és tudományosan a halál folyamatát, de ezek a kutatások mélyebb betekintést nyújtanak az emberi tudat működésébe, és megágyaznak a jövőbeni kutatómunkáknak"– összegezte gondolatait Parnia.