Rakétatámadásra riadt Szvetlána: „Azonnal eldöntöttük, hogy nem kockáztatjuk az életünket”

Szvetlána a 16 és a 20 éves lányával, illetve a két macskájával egy igényes lakóparki épület 9. emeletén lakott az ukrajnai Dnyipróban. Reménykedtek benne, hogy a háború miatt nem kényszerülnek elhagyni a hazájukat, hiszen az idősebb gyermek nem rég helyezkedett el egy új munkahelyen. A családanya korábban elvált a férjétől, de boldognak érezte magát. Most csak reménykedhet abban, hogy később visszatérhet Ukrajnába.

– Éppen aludtunk, amikor a házunktól 15 kilométerre becsapódott egy bomba. A robbanás erejét mutatja, hogy a szekrényeink elmozdultak, néhány össze is dőlt, illetve a polcról ráestek a könyvek a kisebbik lányom fejére – mondta az édesanya.

– Nagyon megijedtünk, és azonnal eldöntöttük, hogy nem kockáztatjuk az életünket. Bármennyire is szeretjük a hazánkat, úgy véljük, a jövőnek szüksége van ránk – fejezte be Szvetlána, akivel a számára biztonságot kínáló budapesti menekültbázison találkoztunk. Az asszony városából érkezett Mila is. A fiatal nő azonban egy kicsit sem könnyebbült meg, amikor az ukrán-magyar határt átlépte. Vonattal érkezett hozzánk.

– Minden bizonytalan, mindenki fél. A vőlegényemet sajnos nem engedték velem jönni. Ő már a fronton van, igaz, nem most lépett be a seregbe, hanem már 2014 óta katona. Még rendszeresen tudok vele beszélni, igyekszem benne tartani a lelket – mesélte a lány.

– Nyikita jelenti számomra az élet értelmét. Mindketten tudjuk, hogy bármikor részt vehet egy, számára a véget jelentő ütközetben. Egyre rosszabb a katonák ellátása, gyakran éhesen kell helytállniuk. A legjobb barátja, Román a napokban esett el. Meggyilkolták az orosz katonák. Agyonlőtték. Ezt a háborút semmi sem indokolhatja – csuklott el Mila hangja.