Szinte kézen állva ébred a 72 éves magyar artista
Nagy Lajos, azaz művésznevén Lui Nereus idestova több mint fél évszázada éli az artisták életét. A Békéscsabán született 72 esztendős úriember a szó legszorosabb értelmében röghöz kötött típus: nem csupán a szülőföldjéhez, de szerencsére a talajhoz is tíz körömmel ragaszkodik, ha éppen kézen álló mutatványát adja elő – ráadásul mindezt 55 éve töretlen, a fiatalokat megszégyenítő lendülettel teszi.
Circus at Coliseu dos Recreios
Nereus a mai napig kézenállással indítja napjait és mitagadás: meglehet, hogy ez (is) a titka annak az erőnlétnek, amelyet napi fél órát meditációval szintén igyekszik szinten tartani. – A biztos két kézen való állást egy éven át kell gyakorolni, majd újabb egy évig az egy kézenállást – magyarázta az artista, hozzátéve, hogy a különböző tárgyak elkapásáról még nem is beszéltünk.
Egy kézen, de két lábon
Nagy úr legendás száma egy olyan mutatvány, melynek során
fakockákat helyez egymásra mialatt kézen áll: fénykorában 5,5 méteres torony volt a rekordja,
mára azonban már szerényebb magasságokat ostromol – igaz, a légtornától sem szakadt el, mivel fontosnak tartja, hogy a kézenállás mellett egy másik lábon is álljon, bármekkora képzavarnak is tűnik ez elsőre...
Családi hagyományaik nyomán korán elkezdett tornázni, végzettséget azonban a Vásárhelyi Pál Technikumban szerzett.
Egyik középiskolai osztálytársam apja artista volt, én pedig nekik köszönhetően választottam ezt a hivatást, illetve létformát
– mesélte Lajos, aki 55 éve, a következő nyári szünetben szóban forgó társával együtt szegődött el egy utazó cirkuszhoz; a többi pedig már történelem.
Fél lábon, de két kézen
A férfit annak idején egy jugoszláv cirkuszigazgató is szereplésre kérte fel, miután Lajos két és fél évet töltött a szomszédos országban, melyet követően Japánba került, de német varietékben, európai cirkuszokban és színházakban is tevékenykedett – például Finnországban, ahová egyik legemlékezetesebb balesete is köthető.
A 80-as években történt ugyanis, hogy egy Helsinkiben való fellépést követő szokásos próba alkalmával egy szaltó nem a megtervezettek szerint alakult, Nereus Achilles-ínja pedig elszakadt. Miután megműtötték, a kezdeti súlyos gipszet rövidesen üvegszálas merevítőre cseréltette, majd három hónapon keresztül kizárólag kézen állva lépett fel.
A jó lábamon 42-es, míg a sérülten 46-os cipőt hordtam, hiszen a munka nem állhatott meg
– emlékezett vissza a művész.
Ki veszi fel az elejtette stafétát?
– Ez nem hivatás, hanem életforma – szögezte le Lajos, akinek megvan mindenük, ami csak egy boldog élethez kell. Igaz, nekik nem egy lakás, hanem egy lakókocsi az otthonuk, de bármily meglepő is, családi szempontból rengeteg előnye van annak, hogy
a család sokat van együtt, tagjai ugyanis folyamatosan figyelnek egymásra.
Az artistának gyermekei is a cirkuszi hivatást választották. Két házasságából két fia és két lánya született: az idősebbek mindketten a párizsi nemzetközi cirkuszfesztivál díjazott artistái lettek. Hat unokával ajándékozták meg édesapjukat, és mára ugyan mindketten mással foglalkoznak, apjuk folytatja, amíg csak bírja szusszal, elvégre:
Mi olyanok vagyunk, mint a gladiátorok
– véli a férfi.
