Április 6-ára virradóra rothadó dögszag, valamint a víz tükrén lebegő, elpusztult halak látványa fogadta a „tősgyökeres” kutyasétáltatókat a Városligeti-tónál. Hogy mi okozta a végzetes halpusztulást, továbbra sem tudni, egy valami azonban biztos: halak most sem látszanak a vízben – pedig elvben már ott vannak...
Bő egy hónapja még óriási pontyok, hatalmas amurok, illetve egészen apró halak tetemei lebegtek a víz felszínén, sőt: a tó szélén itt-ott még vérfoltokba is lehetett botlani. Habár az egzotikus, melegtűrő csigaállomány teljes egészében elpusztult, a három, egzotikusnak mondható tízlábú rákból pedig két faj állománya is szinte teljesen eltűnt,
szerencsére számos nagyobb testű hal és díszhal túlélte a pusztulást.
Nincs felelős
A Városliget Zrt. korábban a Széchenyi-fürdőt hibáztatta, mondván a létesítményből érkező termálvízben lévő biológiai szennyeződések, illetve a magas fertőtlenítőtartalom okozhatta a halpusztulást, ezt azonban a Széchenyi-fürdő tagadta. A havária bekövetkeztével mindenesetre
megszűnt a fürdő felőli vízpótlás, melynek értelmében a gravitációs elszivárgás is szinte minimális,
a betonmedencében bennragadt belső vizet pedig folyamatosan keringetik. Az ügyben kerestük a Városliget Zrt.-t és a Széchenyi-fürdőt is, hogy kiderült-e már, mi okozta a halpusztulást, ám lapzártánkig egyikük sem válaszolt kérdéseinkre.
Úgy tudni, 2018-ban kotorták ki utoljára a tavat, amely nemcsak esztétikai szempontból értékes, a legnagyobb nyári kánikulákban ugyanis remekül párásítja a ligetet, ezáltal is speciális mikroklímát biztosítva a környéknek – melynek vízében ottjártunkkor éppen lázasan dolgoztak az Aranyponty Halászati Zrt. munkatársai.
Van már hal a vízben
A tó halállományáért felelős vállalat képviseletében eljáró Rácz Kristóf éppen egy narancssárga gereblyével „fölözte le” a víztükröt az azon lebegő fonalalga egybefüggő zöld szőnyegétől, mikor megszólítottuk.
Pénteken telepítettünk be két mázsányi amurt, olyan fél, illetve 1 kilogramm közöttieket
– fogalmazott a Borsnak a férfi.
Kérdeztük, hogyan történhetett ez, ha
a laboreredmények hiányában még azt sem tudni, mitől pusztultak el a halak elődjei.
– Az előzetesen szükséges mintavétel természetesen megtörtént, a víz minősége pedig kellőképpen kielégítőnek bizonyult ahhoz, hogy új jövevényeket fogadjon be – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a jelenleg 30-40 centiméter hosszúak, de 1 méteresre is megnőnek majd.
Örülnek a kirándulók
– Régebben sok halat láttam itt, de mostanában egyet sem – mondta el a 3 hónapos kisfiát tologató Zsófi.
Én mondjuk sosem mentem olyan közel a vízhez, hogy lássam őket, de örülök, ha megint van benne hal
– árulta el az egyik padon pihenő Kristóf.
– Ott vannak azok, csak nem látszanak, és pont ez a lényeg – fejtette ki a haltelepítést végző Rácz, ezzel is arra utalva, hogy a vízbe már csak azért is kellenek az amurok, mivel előszeretettel fogyasztják el a tó medréül szolgáló betonteknőben a napsütés hatására csak tovább burjánzó algát.