Pozsonyban mentett életet egy magyar hajós: Az hittem, mindketten meghalunk
A Duna második legnagyobb turistahajóján szervizmenedzserként szolgál Kuhajda Vilmos, aki a saját életét sem féltve mentett ki egy a folyóba esett utast, aki megható sorokkal köszönte meg hősének az „új életét”.
Éppen az esti városnéző túrájukról tértek vissza a DCS Amethyst hajó utasai, amikor az egyikük, Wolfgang B. rossz irányba indult el, kiakasztotta a védőláncot, és egy szűk résen át egyenesen a kikötésre szolgáló vasmonstrum alá esett.
Ez gyakorlatilag szinte egyenlő a biztos halállal – magyarázta a történteket Vilmos a Metropolnak. A vízbe esett férfi nem tudott úszni, ráadásul a derekára kötött kabát lecsúszott, és gúzsba kötötte a lábát, ráadásul a Dunának Pozsonynál a legerősebb a sodrása, ami elérheti akár a 40 km/órát is, a folyó medre pedig 15 méter mély. Azonban Vilmost ezt nem érdekelte, azonnal a fuldokló után vetette magát, pontosan tudta mit kell tennie, mert korábban egy óceánjárón szolgált, ahol kötelező volt az életmentő-képzést.
Szerencsétlent vitte a sodrás, és egy kicsit neki is csapta a ponton oldalának. Miután a sötétben sikerült megtalálnom, a lábammal átkulcsoltam a mellkasát, így vártuk a segítséget, mesélte a szervizmenedzser, aki elmondta, hogy a legénység megpróbált egy mentőövet leengedni, azonban a ponton és a hajó közötti csapda túl szűk volt ehhez. Wolfgang közben pánikba esett, és kicsúszott a mentőövből. Az egyik kezemmel elengedtem a keresztvasat és az utas után nyúltam. Istennek hála, sikerült visszahúzni a víz alól. Abban a pillanatban az hittem, mindketten meghalunk. Ha beszív minket a víz a másik ponton alá, akkor mindkettőnknek vége – idézte fel borzongva Vilmos.
– Egy kézzel tartottam kettőnket és hallottam, ahogy valami reccsen a hátamban. Legalább negyedórába telt, mire kihúztak minket a Dunából. Nem vagyok rossz kondiban, de miután kiemeltek minket és elmúlt az adrenalinlöket, szinte azonnal elájultam – emlékezett vissza a hős hajós. Nem sokkal később a német mentősök is kiértek, és ellátták Wolfgangot. Vilmost azonban nem.
Wolgang B., a megmentett idős úr kézzel írott levélben mondott köszönetet megmentőjének:
"Ahogy én, Wolfgang B. a vízbe estem, azt gondoltam, hogy ütött az utolsó órám. Mégis – hála a bátor, életmentő közbenjárásának – egy új életet kaptam Öntől ajándékba. Szeretném megköszönni a saját és élettársam, Brigitte nevében is. Sajnos manapság nem sok olyan ember van, mint Ön, aki felebaráti szeretetből megtenné ezt. Küldeni fogunk egy levelet a cégének, amiben arra kérjük őket, hogy ismerjék el az Ön életmentő tettét. Addig is örökké hálás maradok Önnek.
Őszinte híve, Wolfgang B. & Brigitte W."
