Négyéves leukémiás ukrán kisfiú: "Csak azt szeretném, hogy apa hazajöjjön a háborúból!"
A négyéves Makszimnál tavaly augusztusban találtak rákot. Apja közben a frontra ment, ahol lövéseket kapott. Az sem volt biztos, hogy felépül sérüléseiből.
Tragédiák sorával kellett szembesülnie egy ukrán családnak. A családfő, a 31 éves Dmitro Vaszilovics Kuriljak az orosz-ukrán háború kitörésekor úgy döntött, nincs más választása, és meg kell védenie a hazáját. Igaz, hogy a raktárosként dolgozó férfinak nem volt katonai tapasztalata, de két testvérével együtt úgy döntött, belépnek a hadseregbe. Dmitro így a teljes bizonytalanságban hagyta hátra 28 éves feleségét, Liliját és kisfiukat, Makszimot.
Kórházi alagsorban, teljes reménytelenségben
Makszimnál 2021 augusztusában diagnosztizálták a rákot. Ráadásul ez a villámcsapásként sújtó hír akkor érkezett, amikor Dmitro elvesztette édesanyját. A leukémia egyik, súlyosabb lefolyású fajtáját fedezték fel a kisfiúnál, az orvosok 50 százalékot adtak az életben maradására. Három kemoterápiás kezelést írtak elő számára, de a februárban kitört háború mindent megváltoztatott. A hatóságok csaknem ezer rákos kisgyermeket menekítettek ki Ukrajnából, ám Lilija és Makszim egy kijevi kórház alagsorában várta a borzalmak végét. – Fájdalmas tőle távol lenni, hiszen kicsi, és beteg.
Amikor kimentem a frontra, fel kellett készítenem a feleségemet, hogy bármi megtörténhet, és nem térek vissza. Azóta amikor csak tehetem, felhívom őt, hogy tudják, még életben vagyok.
Mindig azt mondom neki, hogy hamarosan vége a háborúnak és együtt lehetünk - mondta a Metronak Dmitro. A kis Makszim állapota közben romlott, az orvosai nem engedték meg, hogy másik kórházba szállítsák őt át. – Azt mondtam a feleségemnek, ha lehetőségük van evakuálni bárhová, akkor tegyék meg. Ha vége a háborúnak, a világ bármely pontján megtaláljuk egymást - mesélte a férfi.
Tavasszal jött az újabb csapás
A család története április végén vett fájdalmas fordulatot, amikor Dmitrot több helyen meglőtték. Mindkét lábán és a hátán szenvedett el sérüléseket. Kérdéses volt, egyáltalán lábra állhat-e még életében, de a feleségéért és a fiáért való küzdés hajtotta őt. Ugyan hosszú idő, mire felépül, de jó úton jár, mert két hónappal a történtek után Pókember-jelmezben meglátogatta a családját a kórházban. – El sem mozdult mellőlem a kisfiam, velem aludt. Nem engedte, hogy szem elől tévesszem őt - mondta meghatódottan Dmitro. – Makszim büszkén újságolta az orvosoknak és a nővéreknek, hogy az apukája és a nagybátyja katonák, akik megvédik Ukrajnát.
De amióta megsérültem, folyton azt mondja, nem akarja, hogy többé a hadseregben legyek
- mondta az édesapa, aki úgy számol, még két évig lesz távol szeretett feleségétől és kisfiától.
