Hiába a külföldi segélyek, az államcsőd szélén táncol Ukrajna
Egyre reménytelenebb a helyzet.
Ukrajna általános gazdasági állapota tulajdonképpen kilátástalan- írja a Magyar Nemzet.
A saját számlákra sincs pénz
Hogyan is áll anyagilag az ukrán állam? Egyes ukrán közlések szerint a fegyveres ellenállás, esetenkénti ellentámadás minden egyes hónapban ötmilliárd dolláros költségvetési hiányt okoz Ukrajnának. Elhangzott olyan állami közlés is, amely szerint Ukrajnának havi kilencmilliárd dollár kellene a hiány eltüntetéséhez. Az összeget – mely jelenlegi árfolyamon számolva 3600 milliárd forintnak felel meg, havonta – nyilván az Oroszországgal szembe helyezkedő nemzetközi közösségnek kellene összeadnia.
Megdöbbentő számok
Érdemes a legfontosabb ukrán mutatószámokra is egy pillantást vetni. Nemzetközi becslések szerint Ukrajna idén 35-45 százalékos gazdasági visszaesést szenvedhet el, költségvetésének hiánya pedig az év végére elérheti az ötvenmilliárd dollárt, vagyis jelenlegi árfolyamon számolva a húszezer milliárd forintot. A helyzet olyannyira kilátástalan, hogy március és május között az ukrán állami bevételek a működési és más kiadások csupán negyven százalékát fedezték. Nem utolsósorban azért, mert az orosz előrenyomulás nagyrészt ellehetetlenítette az ukrán exportot.
A kiadások fedezetének további negyven százalékát a helyi jegybank teremtette elő, mégpedig részben úgy, hogy pénznyomtatásba kezdett. A fennmaradó húsz százalék egyebek mellett a nemzetközi támogatásokból és hitelekből jött össze.
Pénzre hajt a Nyugat?
Az egyik nagy kérdés éppen ez utóbbiakhoz, vagyis a nemzetközi segítséghez kapcsolódik. A különféle megszólalásokból sokszor arra lehet következtetni, hogy a Nyugat ideológiai alapon közelít a háborúhoz: önzetlenül nyújt segítséget a zsarnok agressziója ellen küzdő Ukrajnának, és cselekedeteit kizárólag a szabadság megőrzésének vágya vezérli, nem pedig a profitéhség. Nos, a helyzet úgy áll, hogy Ukrajna államadóssága a háború előtti ötven százalékról a GDP száz százalékára szökhet. A mutató értékelésekor figyelni kell arra, hogy nemcsak az adósság nő, hanem az ország GDP-je is csökken. Ezzel együtt is beszédes, hogy a segélyeknek csupán 18 százaléka, vagyis kevesebb mint ötöde érkezik vissza nem térítendő támogatásként, a többi nem más, mint hosszú lejáratú hitel.
Nyomasztó kérdések
A számsorok megannyi kérdést szülnek. Egyrészt, hogy ki fogja összeadni az Ukrajna anyagi életben tartásához szükséges forrásokat. Csak nem az az Európai Unió, amelynek állampolgárai és cégei a brüsszeli szankciók nyomán a gáz- és a villanyszámlákon keresztül már így is az életszínvonalat veszélyeztető árat fizetnek a háború miatt? Másrészt Ukrajna hogyan törleszti majd az irdatlan kölcsönöket? Nem kétséges, hogy a háborús dúlással lenne összemérhető, ha egyes hitelezők a hadi kiadásokra folyósított mostani kölcsönökért utóbb a megmaradt ukrán nemzeti vagyont kérnék cserébe.
Bár az utóbbi időszakban megindult az ukrán gabonaexport, az eddigi adatokból mégis az derül ki: a tavalyi mennyiségnek csupán a felét adta el Ukrajna külföldi vevőknek. Ráadásul a nemzetközi várakozásokkal ellentétben jórészt nem az éhező afrikai országokba került az ukrán gabona, hanem Törökországba és Európába.
Február végén törtek be az orosz csapatok Ukrajna területére, a hazai és a nemzetközi sajtó azóta napi részletességgel, szinte percről perce tudósít a harci cselekményekről. A háborúnak az ukrán gazdaságra gyakorolt hatásáról azonban alig esik szó, pedig a helyzet valójában drámai.
Adjatok kilencmilliárdot havonta!
Ukrajna augusztus végén tulajdonképpen államcsődöt jelentett, adósságait ugyanis nem törlesztette maradéktalanul. Hitelezőinek egy része haladékot adott, így Ukrajna lényegében átütemezhette adósságának visszafizetését.
Erre pedig azért volt szükség, mert Ukrajna a háború miatt messze nem tudja megtermelni saját fenntartási költségeit.
Ukrán állami közlés szerint havonta kilencmilliárd dolláros nemzetközi támogatásra volna szükségük a költségvetés hiányának fedezésére. A nagyságrend érzékeltetése végett ez átszámítva 3600 milliárd forintot jelent. Minden egyes hónapban.
Az érzékeny pont
Az ukrán gazdaság végletes megrendülése – a megannyi borzasztó anyagi veszteség és emberáldozat mellett – nem utolsósorban azért következett be, mert az orosz előrenyomulás miatt Ukrajna fontos ipari területeket és gazdasági lehetőségeket vesztett el. Példaként az export hozható fel. A háború előtt Ukrajna kivitele elérte az ország GDP-jének, bruttó hazai termékének negyven százalékát, a két húzó termékcsoportot pedig a kohászati anyagok és a gabona adták. Az orosz betörés ugyanakkor mindent felborított.
A két legfontosabb kohászati üzem Mariupolban működött, ezek a harcokban a földdel váltak egyenlővé, de nem sokkal jobb a helyzet a gabona ügyében sem.
A gabona korábban (szárazföldi és más vízi utak mellett) jórészt a Fekete-tengeren hagyta el Ukrajnát, ráadásul nem is csekély mennyiségben. Ukrajna ugyanis eddig a világ ötödik legnagyobb búzaexportőre volt, de jelentős szereplőnek számított a kukorica és az árpa világpiacán is. A háború kitörése után Oroszország blokád alá vette a fekete-tengeri kikötőket. A patthelyzetet a július 22-én aláírt egyezmények oldották fel, ezek helyi tűzszünetet garantálnak, így az ukrán gabonaszállítmányok útnak indulhatnak három város, Odessza, Csornomorszk és Pivdennij kikötőiből a Fekete-tengeren.
Nagy az elmaradás
Bár Ukrajna most már összességében egyre több gabonát exportál, a mennyiség még mindig bőven elmarad a korábbitól. Hivatalos közlés szerint idén augusztus végéig 3,4 millió tonna gabonát vitt ki Ukrajna, a teljes mennyiség felét augusztusban. Ehhez képest tavaly ilyenkorra már hétmillió tonna ukrán gabona jutott el külföldi vevőkhöz, az augusztus pedig majdnem négymillió tonnás exportot hozott.
Érdemes megjegyezni, hogy a nemzetközi várakozásokkal ellentétben nem Afrikában kötött ki a tengeren szállított ukrán gabona döntő része.
A legnagyobb vásárló Törökország volt: a 36 regisztrált vízi szállítmányból 16 a törököknél ért partot. A célállamok között volt még mások mellett Olaszország, Németország, Románia, Írország, valamint Irán, Dél-Korea, Egyiptom, Dzsibuti és Szudán is. Utóbbi volt az egyetlen szubszaharai címzett. Az országok listája azzal együtt is árulkodó, hogy köztudott: a tengeri szállítmány partot érésének helye nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott is használják fel a termékeket.
A vízi út megnyílása után Ukrajna havi nagyjából négymillió tonna gabonát és olajos magvat exportálhat a Fekete-tengeren, kérdés azonban, hogy maradéktalanul kimerítik-e majd a lehetőségeket. Az orosz hadsereg ugyanis már a szerződés aláírásának másnapján cirkálórakétákkal lőtte Odesszát, és a harci cselekmények alakulása mellett az is kérdés, hogy háborús viszonyok között lesz-e kellő létszámban tengeri fuvarozó.
