Miskolci horrorbaleset: Megbocsátanak a vétkes sofőrnek az áldozatok rokonai
Hihetetlen emberi nagyságról tett tanúbizonyságot az a család, akik két szerettüket is elvesztették miskolci ötös horrorbalesetben. A gyászoló rokonok a harag, és a gyűlölet helyett inkább előre tekintenek és igyekeznek pótolni az elhunyt édesapa és kislánya által keletkezett űrt.
Attila és Mónika a második közös gyermekét várta a 13 éves kislány, Noémi után. A gyermek hetek óta semmi másról nem beszélt, csak a testvére születéséről. A családanya már napok óta a szülészeten tartózkodott, amikor hitvese és gyermeke a család két barátjával együtt Miskolc közelében autózott, és egy sofőr beléjük hajtott az autójával.
A baleset valamennyi résztvevője életét vesztette, dacára annak, hogy a mentők hamar a helyszínre értek.
János, Attila unokatestvére megtörten nyilatkozott lapunknak.
– Hihetetlen, hogy már megint egy tisztességes ember ment el a kislányával együtt. Attilával nőttem fel, együtt jártunk iskolába, együtt játszottunk a nagymamánál.
Ati három éve temette el az édesanyját, az nagyon megviselte, de igyekezett túllépni a tragédiáján.
Állványozó vállalkozóként 20 embernek biztosított megélhetést, és pont a közelmúltban vett egy új házat a család bővülése miatt. Tizenkétmillió volt a vételár, de a felújításra is ráköltött még nyolcat – mesélte a rokon a Borsnak.
A tragédiát nem lehetett Mónika előtt eltitkolni, hiszen várta volna a férjét a baba megszületése után. A család egy másik tagjától megtudtuk, hogy az orvosok időközben elvégezték a császármetszést.
– A kis Zoé és Mónika is egészségesek, persze Mónikának valahogy fel kell dolgoznia a szörnyűséget. Mi mellette állunk, szüksége is lesz a támogatásra. Csak abban bízunk, hogy a stressztől nem apad el a teje – jelentette ki a hozzátartozó, és a kérdésre, van-e a szívükben harag a vétkes sofőr iránt, könnyezve válaszolt:
– Ő is meghalt, ezért nincs értelme neheztelnünk rá. Biztos, hogy nem akarta elvenni tőlünk a szerettünket. Érte is imádkozunk, miközben természetesem a veszteségünket talán soha nem fogjuk feldolgozni.
