Eltemették Baumann Péter posztumusz rendőr főhadnagyot, aki január 12-én kapott halálos késszúrást Budapest XI. kerületében.
Január 26-án, csütörtökön, a Mátészalkai Köztemetőben kísérték utolsó útjára Baumann Péter posztumusz rendőr főhadnagyot. Temetése a gyászoló család kérésére zárt körűen zajlott le: szerettei és kollégái búcsúztatták a fiatal rendőrt.
Baumann Péter nevét egy szomorú, tragikus eseménysornak köszönhetően ismert meg az ország: ő volt ugyanis az a rendőr, aki pár kollégájával együtt kivonult január 12-én este egy bejelentést követően a Budapest XI. kerülti Lecke utcába, ahol egy őrjöngő férfi a társait megsebesítette, őt pedig szíven szúrta egy 17 centi pengehosszúságú késsel. Baumann Péter nem sokkal később belehalt a szúrt sérülésbe.
A ravatalnál a BRFK munkatársai és a teljes rendőri állomány nevében Budapest rendőrfőkapitánya, dr. Terdik Tamás r. vezérőrnagy búcsúzott.
A főkapitány búcsúbeszédében kiemelte, hogy Baumann Péter személyében nemcsak egy nagyszerű embertől búcsúzunk, hanem egy olyan rendőrtől, akinek közismert volt a hivatás iránti elkötelezettsége.
Dr. Terdik Tamás elmondta, hogy Baumann Péter barátságos, kedves személyiségének köszönhetően gyorsan beilleszkedett, kollégáival kiváló kapcsolatot alakított ki, szolgálati helyéhez rendkívüli mértékben kötődött. Pozitív életszemlélete, kisugárzása által rövid idő alatt számos barátra tett szert, életre szóló baráti kapcsolatai szövődtek.
A mi szemünkben az intézkedő rendőrök – Baumann Péter r. főtörzsőrmester, Dobos László r. törzszászlós, Kállai László r. főtörzszászlós – hősök. Hősies helytállásuk nélkül civil életek kerültek volna veszélybe
- mondta a főkapitány.
Péter személyiségét, hitvallását talán legjobban egyik kollégájának a következő gondolata fejezi ki:
„Ha jelenleg meg tudnánk tőle kérdezni, hogy ami történt, az jól történt-e, akkor a válasza az lenne, hogy bármikor újra bevállalná, ha ezzel másokat megvéd.”
Démonokat vélt látni és hallani, ezért végigjárta Lecke utcai társasházat, valamennyi szomszédjához bezörgetett, végül betörte egy idős asszony ajtaját egy bedrogozott férfi január 12-én késő este. A hatóságokat a lakók értesítették. Az öt percen belül kiérkező rendőrök felszólítására Sz. Szilárd átadta a nála levő kést, ám ezt követően váratlanul lekapcsolt az épület világítása. A korábban együttműködő férfi a hirtelen jött sötétséget kihasználva visszaszerezte a korábban átadott kést, a következő pillanatban pedig szívtájékon szúrta a 29 éves Baumann Pétert, majd két társát is megsebesítette. Sz. Szilárd ezt követően az utcára menekült, ahol csak azt követően sikerült elfogni, hogy az egyik járőr egy figyelmeztető lövést követően lábon lőtte. Őt először az egyik fővárosi kórház traumatológiájára, majd később az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe vitték, hogy kiderítsék, büntethető-e.
Az újbudai rendőrgyilkosság, túlzás nélkül állíthatjuk, az egész országot megrázta. Nem csak azért, mert ilyen jellegű bűnténnyel a magyar közvélemény nem igazán találkozott, de azért is, mert Baumann Pétert egyöntetűen mindenki nagyszerű rendőrként jellemezte, aki mindig a gyengébbeket védte, és fiatal kora ellenére rendkívüli tapasztalattal rendelkezett.
Mindig vidám és jókedvű volt, tényleg nem láttam egyszer sem bánatosnak. Sokat beszélgettünk a hivatásáról, amiről valahogyan mindig pozitívan tudott nyilatkozni. Ő tényleg a nagybetűs Rendőr volt
– jellemezte az elhunyt rendőrt a Borsnak Péter egyik rokona.
Miközben az újbudai rendőrgyilkosság helyszíne valóságos zarándokhellyé változott, a közösségi oldalakon is előkerültek az újabb és újabb történetek, újabb és újabb könnyfakasztó búcsúk a rendőrről.
Nem találom a szavakat... 10 évvel ezelőtt együtt egymás mellett mondtuk el az eskü szövegét! Életem kockáztatásával is teljesítem...
– idézte fel Péter egyik barátja a rendészeti iskola éveit.