Kárpátalján szinte mindennapossá váltak a katonatemetések. Hivatalos számot a hatóságok nem közölnek a háború ukrajnai veszteségeiről, azt államtitoknak minősítik. A kárpátaljai magyarok is életüket áldozzák ebben a pusztító háborúban, eddig tizenkét magyar vagy magyar kötődésű áldozatról van tudomásunk.
Az ungvári születésű Kis Sándor volt a harcok első kárpátaljai áldozata. Halálának évfordulója egybeesik a háború kitörésének évfordulójával, ugyanis a 29 éves magyar származású katona az orosz invázió első napján 2022. február 24-én vesztette életét.
Sándor az ukrán haditengerészetnél szolgált szerződéses katonaként és egy rakétatámadás következtében hunyt el a dél-ukrajnai Ocsakivban, ahol feleségével és két kisgyermekével éltek. A harcok első kárpátaljai áldozata Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rendelete nyomán, az ország szuverenitásának és területi integritásának védelmében tanúsított személyes bátorságáért és hősiességéért, valamint katonai esküjéhez való hűségéért posztumusz harmadik fokozatú Bátorságért kitüntetésben részesítették. Március végén katonai tiszteletadás mellett kísérték utolsó útjára Kis Sándort szülővárosában Ungváron.
Valerij Méhes
A 19 éves nagyszőlősi Valerij Méhest álmában érte a halál. Ivan Méhes a Kárpáti Igaz Szónak nyilatkozva elmondta, fia a nagyszőlősi 8. számú középiskola általános osztályait elvégezve 2017-től a Munkácsi Katonai Líceumban tanult tovább, ahonnan 2019-ben felvételt nyert a Harkivi Légierő Akadémiára. Pár nappal az orosz támadás előtt még idehaza tartózkodott, február 22-én vitték vissza őket Harkivba. A támadás az éjszakai órákban történt március 2-án.
Varga Eduárd
Varga Eduárd a Kijev környéki harcokban halt hősi halált. A 24 éves terebesfejérpataki (Gyilove) fiatalember haláláról március 22-én telefonon értesítették élettársát. Özvegye a KISZó-nak elmondta, hogy Eduárd már iskolásként arról álmodott, hogy katona lesz. Ebben az elhatározásában közrejátszott az is, hogy családjában többen is ezt a hivatást választották maguknak. Így senkit nem ért meglepetésként, amikor a sorkatonai szolgálat letelte után kérte hivatásos állományba vételét. A férfi, amikor csak tehette telefonon felhívta az élettársát, ilyenkor kizárólag az otthoni dolgokról kérdezett, kislányuk hogylétéről érdeklődött, soha nem beszélt arról mi történik vele.
Romanov Jaroszláv
Április 8-án Nagyszőlős utcáin több százan térdre ereszkedve fogadták a véres háború első heteiben elhunyt Romanov Jaroszláv holttestét szállító gyászkonvojt. A 39 éves nagyszőlősi férfi Kijev mellett halt hősi halált. A hétfős alakulat, amelynek Jároszláv is tagja volt, a tankok előrehaladását akarta megakadályozni. Ebben a harcban érte halálos lövés a nagyszőlősi fiatalembert és hat társát. Mindannyian kárpátaljaiak voltak. A hős katonát felesége, fia, Sándor és lánya, Emília gyászolja.
Magyar Róbert
A 45 éves Magyar Róbert volt a negyedik magyar nemzetiségű áldozata a február 24-én kirobbant ukrajnai háborúnak. A katonát május 16-án kísérték utolsó útjára Ungváron. Magyar Róbertet a háború első napján sorozták be. Korábban, 2015 és 2018 között három évet töltött a terrorellenes hadműveleti övezetben, jelentős katonai tapasztalattal rendelkezett, így az elsők között hívták be. Az első időszakban Zaporizzsjában állomásozott az egysége, majd átvezényelték ahhoz a zászlóaljhoz, amelyben korábban terrorellenes hadműveletek övezetében teljesített szolgálatot. Róbert április 27-én a Doneck megyei Jampil városának közelében egy tüzérségi támadás következtében szenvedett súlyos repeszsérüléseket. Ezt követően egy dnyiprói kórházba szállították, de életét a gyors, szakszerű orvosi beavatkozás ellenére sem sikerült megmenteni. Róbert május 9-én hunyt el, és május 16-án helyezték végső nyugalomra Ungváron.
Rosinec János
Rosinec János volt az első beregszászi magyar áldozata a teljes körű orosz inváziónak. A rangidős katona 73-as területvédelmi alakulatnál szolgált, Szumi megyében vesztette életét. A 47 éves családfőt augusztus 11-én helyezték végső nyugalomra szülővárosában. Rosinec Jánost édesanyja, felesége és két fia gyászolja.
Eperjesi István
Herszon visszafoglalása során augusztus utolsó napjaiban vesztette életét Eperjesi István. A királyházai férfi március elején kapta kézhez a behívóját, becsületesen el is indult a frontra, és néhány hónapnyi harc után augusztus 29-én esett el Herszonnál. István is még csak 43 éves volt. Özvegye, Magdolna megtörten mondta el a Kárpáti Igaz Szó tudósítójának, milyen jó férjet és édesapát veszítettek el.
Háda László
A beregszászi Háda László immár nyolc éve Budapesten élt, édesanyja támasza volt, és amikor február 24-én kitört a háború, úgy döntött, hogy azonnal hazajön, és ha kell, harcol. Az 1974-es születésű férfi a 128-as dandárnál teljesített szolgálatot. Halálhírét október 5-én Babják Zoltán polgármester tudatta közösségi oldalán.
– Sírva könyörögtem neki, hogy ne jöjjön haza, de nem lehetett feltartóztatni, azt mondta, úgy érzi, jönnie kell
– mondta az édesanya, Erzsébet, aki unokájával, Klaudiával érkezett a beregszászi konzulátusra október közepén, hogy átvegye a Külgazdasági és Külügyminisztérium által felajánlott támogatást. Lászlót Beregszászban helyezték örök nyugalomra. A temetésén rengetegen voltak, hogy immár örökre elbúcsúzzanak a hőstől, aki sok embernek volt kedves rokona, jó barátja, jó szomszédja.
Varga Sándor
Október 10-én vettek végső búcsút Varga Sándortól a Latorca-parti városban. A 38 éves munkácsi férfi a 128. hegyi rohamdandár felderítő századában teljesített szolgálatot, amikor október 5-én életét vesztette. A halála napján a Herszon megyei Novokamjanát foglalták vissza és szorították ki onnan az orosz erőket. Öt orosz katona a megadás jeleként fehér zászlót lengetett előttük, Sándor és bajtársai megközelítették az ellenséges katonákat, hogy lefegyverezzék őket, ám ekkor hatodik társuk, aki megbújt a magas fűben, orvul tüzet nyitott rájuk. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amibe belehalt. Édesapja elmondta, hogy Sándor másnap már haza indult volna, ugyanis kapott néhány nap szabadságot, amit otthon töltött volna.
Bobik Román
Bobik Románt az Ung-vidéki Téglás közössége gyászolja. Az 1992-es születésű fiatalembernek fiú- és lánytestvére is bevonult az ukrán fegyveres erők kötelékébe. Román a szomszédos Szürtében végezte el a középiskolát, s apai ágon magyar felmenőkkel rendelkezett. Holttestét DNS-vizsgálatok alapján tudták csak azonosítani, ugyanis egy brutális orosz tüzérségi támadásban vesztette életét. Temetésére három hónappal a halála után került csak sor. Földi maradványait az elmúlt hetekben helyezték örök nyugalomra. Román bátyja, György korábban sebesülést szenvedett, ezért alkalmatlannak nyilvánították a katonai szolgálatra, nővérük jelenleg is a hadseregben szolgál.
Literáti Sándor
Literáti Sándor, a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború tizenegyedik magyar nemzetiségű áldozata. A 45 éves férfi 2014-et követően a csapi határőregység kötelékében kétszer is frontszolgálatot teljesített a kelet-ukrajnai terrorellenes hadműveletek övezetében. A háború február 24-i kitörése után egységét ismét az ország keleti részébe, a harci cselekmények övezetébe vezényelték. Sándor harci feladatok teljesítése közben október végén esett el. Katonai tiszteletadás mellett október 24-én szülővárosában, Csapon helyezték végső nyugalomra, családja kérésére édesapja mellé temették el.
Vértes István
Legutóbb december végén az 52 éves onokóci (Felsődomonya) Vértes István halt hősi halált a Bahmut környéki harcokban. A férfi augusztusban került a frontra, soha nem panaszkodott, nem szívesen beszélt arról, mi történik a harctéren, viszont családjának elmondta, hogy két alkalommal is súlyos támadás érte az egységüket, kilencből mindössze hárman élték túl az ostromot. Mindig azt üzente, minden rendben lesz, ne aggódjanak érte, vissza fog térni.
– Nem sokkal a háború kitörése előtt épült fel egy súlyos lábtörésből, így, amikor az első behívót megkapta és elment a toborzóirodára, alkalmatlannak nyilvánították a katonai szolgálatra – mondta megtörten az elhunyt katona lánya. – Holott ő soha nem akart kibújni a sorozás alól, azt mondta, hogy kész harcolni a hazájáért, de látták rajta, hogy sántít, emiatt eltanácsolták. Ezt követően még kétszer kapott halasztást, holott minden alkalommal felkészült a bevonulásra. Végül negyedik alkalommal az orvosok alkalmasnak nyilvánították.
(via)
