Súlyos betegsége ellenére is az iskolapadba ülne a hetvenkét éves Károly bácsi.
A jó pap holtig tanul, ez különösen igaz Kovács Károlyra, vagy, ahogyan a legtöbben csak nevezik Károly bácsira, aki hetvenkétévesen kezdheti meg hamarosan az egyetemi tanulmányait. Az idős férfi az unokája unszolása miatt döntött úgy, hogy megpróbálkozik a lehetetlennel, és leteszi az emelt szintű érettségit. A sikerhez vezető út persze nem volt könnyű, ám a kitartó tanulást végül siker koronázta, így Károly bácsi hamarosan megkezdheti a tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Karán.
Mint, ahogyan arról beszámoltunk, Károly bácsi nemrég elképesztő dologra szánta el magát, tavaly októberben emelt szinten érettségizett történelemből, és 322 pontot szerzett a vizsgán, vagyis jó esélye volt arra, hogy felvegyék az egyetemre. Az unokái valószínűleg megérezhették a siker ízét mert be is adták nagyapjuk jelentkezési papírjait. A siker nem maradt el, az idős férfi, nemhogy elérte a ponthatárt, hanem ráadásul, még két ponttal többet is szerzett a felvételin.
A férfi most a Teolnak mesélt terveiről, valamint arról, hogy a betegsége hogyan határozza meg a mindennapjait. A történész bármennyire szeretne ismét visszaülni az iskolapadba, az orvosai javaslatára egyelőre még nem kezdheti meg a félévet, mivel a betegsége miatt nem javallott nagyobb közösségbe mennie. A zombai nagypapa, így egyelőre passziváltatta a félévét.
Károly bácsi most azt szeretné elérni, hogy a betegségére való tekintettel hadd végezhesse el online módon a szakot.
Károly bácsi élete nyolc évvel ezelőtt változott meg gyökeresen, amikor rákot, egészen pontosan a plazmasejteket támadó daganatos megbetegedést, diagnosztizáltak nála: az orvosok akkor azt mondták, három hónapja van hátra. Károly bácsi természetesen nagyon el volt keseredve a lesújtó hír hallatán, az ilyenkor szükséges vizsgálatokra járva azonban az élet útjába sodorta az őt azóta is kezelő Dr. Gáti Renátát.
A doktornő azt mondta, nem eszik olyan forrón azt a kását, majd a kezébe vette a sorsomat, én pedig neki hála, azóta is itt vagyok
– emlékezett meg szeretve tisztelt orvosáról az új életét immáron 9. éve taposó 71 éves „történész”.
Az idős férfi nem akármilyen megpróbáltatásokon ment keresztül az elmúlt időszakban, végül három rákos megbetegedést is sikerült leküzdenie, így joggal érezheti azt, hogy teljesen újjászületett. Károly bácsi most úgy érzi, hogy köszönettel tartozik az orvostudománynak, ezért halála után testét az onkológiai intézetnek ajánlja fel.
Végeredményben részben ennek is betudható az érettségire való készültség, elvégre a történelem örök szerelmese tulajdonképpen kínjában kezdett elmerülni a témában – méghozzá szó szerint.
Károly bácsi már gyermekkorában is rajongott a történelemért. A férfit idős nagyszülei nevelték fel Biharnagybajomban, ő pedig jó eredményekkel zárta az általános iskolát, azt azonban nem sikerült felismernie, milyen lehetőségeket is rejt(het) a tanulás. Kovács úrnak a későbbi szakmája okán néhány évtizeddel később mégis csak szüksége volt a papírra, ezért állattenyésztésből kénytelen volt középfokú képesítést szerezni.