Tamás helyszíni beszámolója a török pokolból: Jelöletlen sírok, káosz és reménytelenség
Mindent megtesz, hogy segítsen a törökországi katasztrófa áldozatain a komáromi Zsitva Tamás. A férfi török barátnője tíz családtagját vesztette el, akiket egyelőre csak ideiglenes sírban tudtak eltemetni.
Mint arról a Bors is írt, élete legszörnyűbb napjára ébredt felvidéki otthonában Zsitva Tamás és török barátnője február 6-án: a család ugyanis ekkor közölte velük, hogy kedvese szülőhazáját elemi erejű földrengés rázta meg, melynek az epicentruma pont ott volt, ahol szerelme családja is élt egy öt emeletes apartmanban. Hamarosan kiderült: a ház is romhalmazzá vált, és maga alá temette barátnője szinte egész családját, köztük édesanyját, édesapját és szeretett kishúgát is.
"A teljes családból azt hiszem, tízen mentek el összesen. Az egyik unokatesójukat, korombeli harmincas srácot bordarepedéssel kihúzták a romok alól, de ennyi - mondta egy megrázó podcastben Tamás.
A férfi barátnője azonnal kiutazott, míg Tamás egy nappal később, segélycsomagokkal követte:
Amit lehetett, anyámék összepakoltak az alatt az egy üres nap alatt. Gyógyszereket, zacskós kajákat, minél kisebb, minél jobban tápláló, proteinszeletek, munkásruhát, munkásmaszkokat pakoltak össze
- sorolta a férfi, aki valóságos apokaliptikus állapotok közé érkezett meg. A városba is alig jutott be:
Ahol a barátnőm szülei laktak, abban a városban van egy reptér, de a kifutó úgy felgyűrődött, hogy fél méter magas törés van rajta, esélytelen volt. A város le is volt zárva, legálisan nem is lehetett bejutni, de a katonaságnak, rendőrségnek a legkisebb baja is nagyobb volt annál, hogy beengedjen, kiengedjen embereket
- mondta, így másnap elért a városba, ahol kedvesének családja már várta őket.
Hajdani otthonuknak már csak a romjait találták meg, ott vertek tanyát, és míg a család egyik fele az autóban, a másik fele a romok között húzta meg magát. Mint mondja, ekkora veszteséget lehetetlen feldolgozni:
Ekkora veszteséget nem is lehetett... nem egyvalami veszett el, hanem olyan mennyiségű veszteség volt ez, hogy nem lehet kisírni magadból. Hullámokban volt: volt, hogy mindenki sírt, vagy mindenki nevetett. Az egyik bátyja 4 éves kislánya itt volt. Táncolgatott, énekelgetett, játszott velünk. Hideg-meleg, hideg-meleg volt az egész
- fogalmazta meg a kinti lelkiállapotokat.
A rokonok egyelőre nem kaphatnak rendes végtisztességet, egyelőre ideiglenes sírokban helyezik el az áldozatokat a város mellett:
Találtak egy ilyen félreesőbb helyet - nem a városban bent -, ahol van egy kisebb mecset, ami mellett van egy kisebb temető. Oda egyenlőre le lett rögtönözve ezekből az itong téglából, könnyű habtégla szerű dologból egy sír. Elmentünk meglátogatni a sírt, mielőtt leléptünk volna. De persze majd visszajövünk, és csinálunk egy gyönyörű szépet az egészből
- szögezte le Tamás, aki azóta is kint van Törökországba, de tovább álltak egy kevésbé veszélyes városba, ezután pedig Isztambulba mennek. A férfi azonban mindent megmozgat, hogy segítsen:
"Én és a családom már pénzzé tettük, amit most lehetett. Önöktől csupán azt kérem, hogy annyit adjanak, amennyit nélkülözni tudnak, legyen az akár csak egyszeri étkezés ára is. Nem létezik túl kicsi adomány" - jelentette ki határozottan.
