Sírtam és dühös voltam – orvosai miatt a babáját is elveszthette volna Viktória
Csak a csodának és a pici hihetetlen kitartásának volt köszönhető, hogy végül nem történt tragédia.
Egészen döbbenetes eseménysorról számolt be Viktória, aki az orvosok miatt akár el is veszthette volna a babáját. Szerencsére nem történt meg a tragédia, ugyanis a piciben olyan hihetetlen volt az élni akarás, hogy szembement minden valószínűséggel. Az édesanya endometriózisban szenvedett, állapota miatt pedig rendkívül kicsi volt az esélye, hogy teherbe essen. Ennek ellenére meg kellett volna őt vizsgálni ilyen szempontból is a műtétje előtt, azonban valamiért az orvosok ezt nem tették meg.
– A beavatkozás előtt nem csináltak hasi ultrahangot, és bár levettek tizenegy kémcsőnyi vért, nem nézték meg a HCG-t, tehát semmit olyat nem csináltak a műtét előtt, amiből kiderülhetett volna, hogy várandós vagyok. Biztos vagyok abban, hogy nem én voltam az első nő, akit várandósan műtöttek endometriózissal, és attól tartok, nem is én leszek az utolsó, pedig ez egy hatalmas hiba. Bár endometriózis mellett teherbe esni ritka, mint a fehér holló, emellett mindenkitől azt kaptam, hogy nagyon nehezen válhat belőlem édesanya, de mégis ott volt már a pocakomban, ráadásul, mint utólag kiderült, a műtét idején már a hatodik hétben jártam – mesélte el történetét Viktória a She.hu oldalának.
Gyógyszerek, vizsgálatok, műtét, amiket terhesen nem lett volna szabad
Viktória több vizsgálaton esett át, amin terhesen nem lett volna neki szabad, ahogy a műtét is veszélyeztette a babát, azokról a gyógyszerekről nem is beszélve, amiket kapott. Mindezt azért, mert ekkor még senki sem tudott a terhességéről, ugyanis ilyen jellegű tesztet nem végeztek el nála.
A műtét alatt narkózisban voltam, gázzal altattak, előtte adtak frontint is, hogy lenyugtassanak, tehát minden olyan gyógyszert megkaptam, ami nagyon nem kellett volna várandósan.
Két héttel később rosszul lettem, elkezdtem hányni, de úgy, hogy abba se tudtam hagyni, ezért az anyukámmal elmentünk a kórházba. Mint utólag kiderült, a hányás egy nagyon jó dolog volt, mivel a baba lényegében kirakta azokat a kemikáliákat, amik neki nem kellettek. De akkor és ott ezt még nem tudtam, csak nagyon meg voltam ijedve, mivel azt hittem, hogy az orvosok kavartak meg valamit.
Amikor Viktória kórházba ment a hányás miatt, ismét több, babára veszélyes vizsgálaton esett át, mire a hasi ultrahangon végre kiderült: babát vár.
– Az ultrahangon végre kiderült a várandósságom, de ez sem úgy történt, mint a mesében. Az ultrahangos nő számon kért, amiért nem jeleztem előre, hogy terhes vagyok, mire én csak pislogtam rá, hogy nem vagyok... Ekkor mutatta meg az ultrahang felvételt, amelyen már minden kétséget kizáróan ott volt a baba.
Nem volt tesztcsík-nézegetős, vagy boldog felkiáltós ráeszmélésem arra, hogy babát várok. Sírtam és nagyon dühös voltam, hiszen ekkor már a kilencedik hétben jártam. Képtelen voltam ésszel felfogni, hogy tudta ennyi orvos elnézni.
Ott volt két héttel ezelőtt a műtét, a narkózis, a nyugtató, a röntgen, ráadásul ezek az orvosok pusztán azért, mert feleslegesnek gondolták, nem csináltak se ultrahangot, se a HCG-szintemet nem ellenőrizték, ezzel hatalmas veszélybe sodorva a kisbabámat, teljesen feleslegesen. Az egész elkerülhető lett volna – idézte fel történetét.
Viktória jelenleg a 18. hétnél jár, azaz még hosszú út áll előtte és a baba előtt, akiről már most bebizonyosodott: igazi küzdő.
