"Minden, amim van, használt... 44 éve nem vettem semmit teljes áron"

Christine Cockram 16 éves kora óta több ezer fontot spórolt meg magának azzal, hogy csak használt holmikat vásárolt. Mint mondta, nem bírja a pazarlást, ezért csak használt bútorai és ruhái vannak. A hűtőjében pedig csak "sárga matricás" élelmiszerek vannak, amelyek akciósak, mert a lejárati határidejük egy-két napos. A Newcastle-ből származó egyedülálló kétgyermekes anyuka 44 éve éli az újrahasznosított életvitelt. Mint mondja, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret vásárolni, csak azt, hogy megnézi, mit és mennyiért vesz.

"16 évesen el kellett jönnöm otthonról és nem sok pénzem volt, így a segélyszervezetekhez és a turkálókba jártam" - emlékezett vissza az asszony.

Míg Christine gyakran kap dicséretet furcsa stílusa miatt, 85 éves anyja, Christina nem rajong vásárlási szokásaiért.

„Amikor visszaköltöztem Newcastle-be, miután 30 évet délen éltem, anyám azt mondta, hogy »most már megszabadulhatsz minden használt ruhádtól«, én pedig azt mondtam neki, hogy nem marad semmi a ruhatáramban" – kuncogott Christine. "Most már mondja, hogy "ez szép", de nem kérdezi meg, honnan van, vagy mennyit fizettem. Korábban is hordtunk ugyanolyan M&S nadrágot, de az övé 25 font volt, az enyém pedig 4 font."

"Szeretek furcsa lenni és különbözni a tömegtől. Sokan megkérdezik, honnan vannak a ruháim, amikor valami szépben vagyok" - mondta Christine. "Mindig rákeresek a Google-ön, igazából mennyit is érne az az adott árú és aszerint döntök. Van, hogy 4 fontért megveszek egy cipőt, amikor tudom, hogy az 40 lenne. Használt fehérneműt azonban még sosem vettem, és mindig csak jó állapotú cuccokat veszek".

Christine, aki egy 17 és 21 éves fiú anyukája, azt mondja, fiai kezdik előnyben részesíteni a márkákat és a dizájner cikkeket – de úgy nőttek fel, hogy használt holmikat viseltek.

"Majdnem minden bútorom használt, a szőnyegektől a függönyökig. Még a kutyám is egy menhelyről van" - magyarázta. "Azt gondolom, hogy az emberek általában olyan dolgokat vesznek, amire nincs szükségük, és annyit pazarolnak. Nem élnék másként, még akkor sem, ha több pénzem lenne."