Attiláék keresztelőre igyekeztek, amikor a kocsijuk beadta az unalmast. Amikor már biztosak voltak benne, hogy lekésték az eseményt, megérkezett a segítség.
„Nem szeretnék semmit, csak azt, hogy ti is segítsetek másokon!” - mondta az a 60 év körüli férfi Zsirnameczki Attilának és családjának, aki vasárnap megmentette őket. Attiláék épp egy keresztelőre siettek Debrecenben, amikor lerobbantak az autóval, ám meglepetésükre egy idős férfi sietett a segítségükre. A Borsnak Attila mesélte el a történetet.
Vasárnap volt a sógorom kislányának Olíviának a keresztelője
– kezdte Attila.
- Nekünk most a két fiúnk nem tudott eljönni az eseményre, így a feleségemmel és az apósommal ültem autóba. Debrecenben a református templomban tartották 10 órakor a keresztelőt, ahová már fél kilenckor elindultunk, hogy biztosan odaérjünk. Ám volt egy kis probléma az autóval…
Attila tudta, hogy az autó hűtésével probléma van, de bízott benne, hogy ezt az utat még kibírja az autó.
Épp most akartam szerelőhöz vinni a kocsit, mert tudtam, hogy a hűtésével gond van, de reméltem, hogy a keresztelőre lejutunk vele
– folytatta.
- Körülbelül öt kilométer után az autó jelezte a gondot, felvillant a lámpa, így meg kellett állnunk. Mivel túl sok időnk nem volt, ezért vártunk pár percet és tovább indultunk. Volt még körülbelül fél óránk odaérni a keresztelőre, amikor a kocsi ismét beadta az unalmast.
Attila és felesége riasztotta a családot, hogy nem fognak odaérni időben a keresztelőre.
Egyfolytában telefonálgattunk, kezdtünk pánikba esni, hiszen mégis csak mi voltunk a keresztszülők!
- emlékszik vissza.
- Felnyitottuk a motorháztetőt, amiből dőlt ki a füst. Próbáltuk letolni a az útról a kocsit, amit sikerült félig betolni az árokba. Ekkor már teljesen kikészültünk. Mondtuk a rokonoknak, hogy próbálják meg elintézni, hogy a mise végére tegyék a keresztelőt, mert csoda kellene, hogy odaérjünk… És akkor, tényleg csoda történt!
Ott álltunk, öltönyben és szép ruhában az út szélén és már biztosak voltunk benne, hogy lekéssük a keresztelőt
– meséli.
- Ám ekkor megállt mellettünk egy 60 év körüli bácsi az autójával, aki felajánlotta a segítségét. Elmondtuk neki, hogy hova igyekszünk és azt javasolta, hogy a vontatókötelével húzzuk félre az autót, zárjuk le és ő majd elvisz minket a templomhoz. Így is lett. Elvitt minket a templomig, ahol megkérdeztük tőle, hogy mivel tartozunk, de csak annyit mondott: „Nem szeretnék semmit, csak azt, hogy ti is segítsetek másokon!”
Attiláék az utolsó pillanatban értek be a templomba. Beálltak a helyükre és már kezdődött is a mise.
A pap még bele is vette a beszédébe az idős bácsit. Azt mondta, hogy A Jóisten is így akarta, hogy jöjjön ez az ember, és mi ideérjünk a keresztelőre! Nagyon megható volt.
Sajnos a nagy kapkodásban nem maradt meg, hogy hogy hívják a bácsit, de szeretnénk üzenni neki. Nagyon köszönjük a segítséget! Fontos volt nekem és a családomnak, hogy odaérjünk, hiszen ez egy kiemelkedő esemény volt. Ezzel a cselekedetével elindított bennem egy olyan érzést, hogy ha látok én is olyan embert, aki segítségre szorul, biztosan meg fogok állni! Köszönjük!
- zárta.